A MU Színház Galériájában (Bp, XI., Kőrösy József u. 17.) május 10-én, csütörtökön, 19 órakor lesz Tandori Dezső: "Potok" című kiállításának megnyitója. A kiállítást megnyitja: Várnagy Tibor. Megtekinthető: június 10-ig.
Tandori Dezsőnek a kiállításhoz fűzött írása:
Újabb és leendő rajzok
Nem képzelhető, hogy a csarnokban, mondjuk, krumplit, salátát és szódát, kenyeret vásárolok, eldumálok személytelenül, aztán ha valaki véletlenül - nekem szerencsétlenül, de kiderül, neki magának is -, igen, ha megbeszéletlenül szembejön, azt mondom neki: "Öregem, hölgyem, apa, hugom, nekem a tiszta tudatállapotom védelmében, érdekében veled semmi beszédem nincs. Senkivel sincs tulképp beszédem, innenképp se, viccelek, túlképp se..." És máris beszélgetünk. Csak a totális kikerülődés van, eltűnttényilvánulás, akkor úszhatom meg, hogy amúgy se a legtisztább tudatállapotom tovább ne vackolódjék el. - Manapság ritka az az amatőr ember, tehát nem szerzetes, nem kísérleti alany, tárgy, mit tudom én, aki egyáltalán a maga tiszta tudatállapotára csak gondol is. Nehéz kérdés. Itt szövegek, aranymondások vannak a falon meg rajzolatok is, de ez a kiállítás, bár az Ördöglakat c. pro die könyvemet hivatott hirdetni, nem ugyanaz a kiállítás, mint a múlt kiállítás itt, vagy a múltkori az Ördöglakat múltkori alkalmakor. Az aranymondásokból lehetnek rajzok, de nem könnyen. Ezért ezek a (talán) leendő rajzok. Ha azt mondom, például, ahogy ma hajnalban erre ébredtem mert senki embertársam nem volt betolakodva a tudatomba, hogy nekem vele, létével, jójával-rosszjával foglalkoznom kéne, tehát jórosszoznom, vagy rosszjóznom, lásd jojók), tiszta agyműködésem volt, és kitaláltam a Potoki Dalt. Potok egy község (inkább magánság) település volt képzetemben, és a dolog rímelt:
Nem képzelhető, hogy a csarnokban, mondjuk, krumplit, salátát és szódát, kenyeret vásárolok, eldumálok személytelenül, aztán ha valaki véletlenül - nekem szerencsétlenül, de kiderül, neki magának is -, igen, ha megbeszéletlenül szembejön, azt mondom neki: "Öregem, hölgyem, apa, hugom, nekem a tiszta tudatállapotom védelmében, érdekében veled semmi beszédem nincs. Senkivel sincs tulképp beszédem, innenképp se, viccelek, túlképp se..." És máris beszélgetünk. Csak a totális kikerülődés van, eltűnttényilvánulás, akkor úszhatom meg, hogy amúgy se a legtisztább tudatállapotom tovább ne vackolódjék el. - Manapság ritka az az amatőr ember, tehát nem szerzetes, nem kísérleti alany, tárgy, mit tudom én, aki egyáltalán a maga tiszta tudatállapotára csak gondol is. Nehéz kérdés. Itt szövegek, aranymondások vannak a falon meg rajzolatok is, de ez a kiállítás, bár az Ördöglakat c. pro die könyvemet hivatott hirdetni, nem ugyanaz a kiállítás, mint a múlt kiállítás itt, vagy a múltkori az Ördöglakat múltkori alkalmakor. Az aranymondásokból lehetnek rajzok, de nem könnyen. Ezért ezek a (talán) leendő rajzok. Ha azt mondom, például, ahogy ma hajnalban erre ébredtem mert senki embertársam nem volt betolakodva a tudatomba, hogy nekem vele, létével, jójával-rosszjával foglalkoznom kéne, tehát jórosszoznom, vagy rosszjóznom, lásd jojók), tiszta agyműködésem volt, és kitaláltam a Potoki Dalt. Potok egy község (inkább magánság) település volt képzetemben, és a dolog rímelt:
"Ahová mi eljutunk, csak
Potok,
nem a tiszta tudatálla-
potok."
Potok,
nem a tiszta tudatálla-
potok."
