Tarnai László

Irodalom

Elég volt

Ábrahám István színművész halálára

Nézem

a badacsonyi hévízi szigligeti

képeket

amelyek belém marnak

Két évvel ezelőtt

miért fogtuk át

egymás szárnyát

Talán azért

nehogy elszálljon

valamelyikünk

Miért mosolyogtunk karöltve

éles lencsébe

Talán azért

mert életünk

eleget zokogott

Nézem

a badacsonyi hévízi szigligeti

képeket

amelyek belém marnak

Két évvel ezelőtt

asztalokra könyökölve

milyen jókat beszélgettünk

a semmiről

amire fölkaptad fejedet

s kezeddel kettévágtad

a légszomjas levegőt

harsogva csöndesen

elég volt

Nézem

a badacsonyi hévízi szigligeti

képeket

amelyek belém marnak

Két évvel ezelőtt

miért pakoltattuk tele

balatoni asztalunkat

Talán azért

mert jöhetett a dőzsölés

mintha Hébé elénk tette volna

istenek poharait

mert megadatik

aztán ki tudja

mit ad holnapunk

Nézem

a badacsonyi hévízi szigligeti

képeket

amelyek belém marnak

Legutóbb

telefonon jót beszélgettünk

s láttam kezedet

amint kettévágta

a légszomjas levegőt

harsogva csöndesen

elég volt

Fenséges miskolci házban

utolsó csöngetés után

amikor függöny mennybe száll

csak jövőre

lépsz színházi lakkcipődbe

Akkor is lassan szteppelsz

mert félted

óvatos lábad fölsebez

derékbatört deszkát

Legutóbb

erről jót beszélgettünk

s invitáltam magamat hozzád

Halasztottad

mint aki kezével kettévágja

a légszomjas levegőt

harsogva csöndesen

elég volt