A kezdéskor alig lézengünk páran a MU Színház büféjében, a fellépők pedig sehol - az egy gépkocsival érkező szerkesztőség elakadt a pesti dugóban, de jellemző módon az időközben a fővárosba költözött Grecsó Krisztián késik többet - ő még a tömegközlekedés anomáliáival ismerkedik kitartóan, hónapok óta. A közönséget nem zavarja a késés, egyre többen szivárognak be a kis terembe - családias a hangulat.
Először a szervező, Lárai Eszter mond egy rövid és lényegre törő bevezetőt, körülbelül fél percben, aztán a szót Elek Tibor főszerkesztő veszi át, és röviden jellemzi a Bárkát. A címben is jelzett termékeny eklektikát, a regionalitást és a kánonok átjárhatóságát hirdető lap tartalomjegyzéke mindennél többet elárul. Igazi sikertörténet a Bárkáé, hiszen egy alig ismert vidéki lapocskából az egyik legrespektáltabb irodalmi orgánummá vált, köszönhetően a kitartó munkának - a csapat éppen tíz éve kezdte építgetni a folyóiratot. Az estvégi beszélgetésben szó is esik minderről: hogy van-e különbség vidéki és pesti folyóirat között, milyen esélyekkel indul mondjuk egy békés megyei fiatal a pályáján. A kérdezők és a válaszadók olykor nem értenek egyet, de gyorsan képesek akceptálni a másik gondolatait, és nem öldöklő vita alakul ki, hanem értelmes együttgondolkodás. A szerkesztők hangsúlyozzák: a regionalitás nem azt jelenti, hogy minden békés megyei lakosnak alanyi jogon járna a lapban való publikálás - ennek megértetése talán az egyik állandóan visszatérő stressz-faktora lehet ennek a munkának. Mint Elek Tibor kifejtette: talán azért lehet nehezebb egy békés megyei fiatalnak, mert ha ők elutasítják, akkor nem nagyon tud máshoz fordulni. A pestiek erre meg azt reagálták, hogy viszont egy kisebb környezetben könnyebb kitűnni, míg a főváros tömegében elvész az ember. Én magam sem tudnám eldönteni, most akkor kinek is nehezebb.
A főszerkesztő tapasztalt moderátor és irodalomtörténész is, ezért rendkívül profin működött az egész bemutatkozás: a lap után a szerkesztők kerültek sorra - az éppen megérkező Grecsó Krisztiánnal kezdte a sort, aki afféle előretolt éke lett a Bárkának, a fővárosban vadássza tovább a kéziratokat. Grecsó beszélt új regényéről, amit nemrég fejezett be, és ha minden jól megy, ősszel jelenik majd meg a könyv - a sors furcsa szeszélye folytán majd' mindegyik szerkesztőnek őszre várható új kötete: Kiss Ottó és Szabó Tibor nevét is hallhatjuk majd. Visszatérve Grecsóra: elmondta, hogy azért jött el Békéscsabáról, mert új közeget akart kipróbálni, és egyéb munkái is immár ide kötik (pl. a Szépírók Társaságának alelnöke), majd felolvasott egy nagyon vicces tárcanovellát, mely egy vidéki kisváros (falu?) kultúrházának lezüllését beszéli el (a Népszabadság Online-on olvasható).
A csapat igencsak rutinos, hiszen Szabó Tibor, a Bárka Online szerkesztője is hasonló lendülettel mutatkozik be, regényrészlete pedig mindenképp figyelemfelkeltő, türelmetlenül várjuk a könyvet.
Kiss Ottó karrierje szerencsésen alakult az utóbbi időben, már nem is emlékszem, három vagy négy könyve jelent meg az utóbb időben, mindegyik gyerekkönyv (Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután; Emese almája; A terepasztal lovagjai). Kiss Ottóra a főszerkesztő ráparancsolt, hogy mivel mindenki más író, ezért ő verseket olvasson föl - a szerző kicsit kérette magát, aztán csak belevágott a gyerekversek előadásába, szerencsénkre: szórakoztatóak voltak, így, felnőtt szemmel (füllel) is. Kiss László szerkesztő pedig rövidprózákkal zárta a felolvasást, ezek is hasonlóan kellemes szövegek voltak.
Mondanám, hogy itt a vége, de egy sajátos ráadást is kaptunk: Elek Tibor (életében először) irodalmi szöveget olvasott föl - méghozzá az egy hónapja írt netnaplójából. A debütálás jól sikerült, (ahogyan a szerző is fogalmazott): szerencséjére annyi jó íróval van körülvéve, hogy csak ragad rá valami. (Az írás a litera.hu-n megtekinthető.)
