Tetszettek volna forradalmat csinálni

Irodalom

A felhívás szövege így szólt:

A Prae irodalmi folyóirat körkérdésének tárgya: volt-e bármiféle forradalom a magyar irodalomban 1989 óta? Felkérésünk címzettjei írók, költők, irodalomtörténészek.. Tetszettek vagy nem tetszettek forradalmat csinálni - ez itt tehát a kérdés. Ha igen, miért nem látszik (netán mi-e vagyunk bunkók itt, a Prae-ben)? Ha nem tetszettek forradalmat csinálni, akkor mi lenne az oka ennek? Tervezi-e Ön vagy ismerőse(i) az irodalmi forradalmat, s ha igen, megosztja-e lehetséges harcostársaival a terveket?

Lehet, hogy nem volt forradalom a magyar irodalomban.

Forradalomra az irodalomban nincs szükség. Nem volt forradalom (ez itt az önkritika:) mert nem voltak olyan tehetséges alkotók és értelmezőközösségük, akik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulatához (Esterházy Péterhez és mások) hasonlót tudtak volna bemutatni. Jó nekünk így lenni, "egymás faszát szopni" (Ponyvaregény, directed by Q. Tarantino), csak semmi gáz ne legyen, fő (fő) a langymeleg lábvíz, ne bolygassunk semmit a kuratóriumok összetételében! Nincs olyan "egy irány", amelybe húzni lehetne, mert csak a "széttartás alakzatai" (powered by Zoltán Németh) vannak, az együvé tartozás kicsiny szigetekre korlátozódik.

Volt forradalom a magyar irodalomban.

Forradalom volt. X és Y szövegei jelentésképzése olyan meghatározó változásokon esett át, ami mindmáig megkerülhetetlen eredményekkel jár a kortárs irodalomra nézvést. Megváltoztatta minden jelentős kortárs szerző és irodalomról gondolkodó ember gondolatait. Nem csupán radikális fordulat volt, környezetéhez képesti másságában feltűnő, de kontextusát is megváltoztató, mivel az értelmezőközösség szemének szerkezetét változtatta meg. A forradalom én vagyok, valóságos inszeminátor, gyermekeket nemzek, de őket fel nem falom. Írásművészetem nem csak hogy meghatározó, de még annál is jelentősebb. Érthetetlen, miért nem rendült meg beléje a világ. Volt forradalom, de nem a költészetben és a prózában, hanem a szélesebb értelemben vett irodalomban: az irodalomtudományban (? Kulcsár-Szabó Ernő).

A lap tartalomjegyzéke:

Horváth Viktor: Ellenforradalmi kiáltvány

Kukorelly Endre: Hüje aki elolvasa

Nagy Gergely: Válasz a Prae körkérdésére

Fekete J. József: Súlyos vonulás

Rentz Mátyás: Volt/nem volt

Kürti László: a behugyozás meg a forralt borom az iroda lomban

Szőcs Attila: Szénsavmentes irodalom

Aletta Vid: Áthúzásokkal zárójelekkel

Pollágh Péter: Írókonfekció

Deák-Sárosi László: Hát tessenek forradalmat csinálni?

Marczinka Csaba: A mai magyar irodalom helyzetéről

Csaplár Vilmos: Tíz irodalomtörténész

Balázs Imre József: Profik, halottak, olvasók

Bán Olivér: A forralás a költészetben

Tatár Sándor: Perpetuált/-álandó tűzijáték (nagy pukkanások)? Langy

belterj?Vagy??

Tábor Ádám: Irodalom és forradalom

Halmai Tamás: Jólesően átláthatatlan

Márfai Molnár László: Revolúció van, forradalom nincs

Golden Dániel: A virtuális olvasók forradalma

Szalay Milós: (forradalom)

Prae Szerk: Agyhúgykő ellen

Permutáció

Jiran Morrica: Deathfucking

Pintér -Bába Tibor: A parancsolaton túl

Czapáry Veronika: Jézus toborzása

Anakron: A láthatatlan ébredése

Sütő Csaba András: Me, mankind and the amazing tropical dreamcoat

K. Tóth László: Csillagváros

Batári Gábor: Az előhang előhangja

Középkor - reneszánsz - kora újkor Obszcén galego versek

Moduláció

Borbély András: "Altáji zajok " a humanista költészetben

H. Nagy Péter: Számokba fojtva

Coda

H. Nagy Péter: Poétagépek

A Prae honlapja ITT.