Október 20-án, csütörtökön délután négy órakor az Írók Boltjában mutatják be Thomas Bernhard Kioltás című regényét. A kötetről Hajós Gabriella, a könyv fordítója és Mészáros Sándor, a Kalligram irodalmi szerkesztője beszélgetnek.
?Sokat beszélnek az utóbbi időkben Thomas Bernhardról, talán túlságosan is sokat: publikációinak száma lassan felbecsülhetetlen, s Ausztria határain túl is ő jelenti az osztrák irodalmat, sőt, sokak számára magát, Ausztriát is. Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban modern klasszikusnak számit, s szinte minden művét lefordították. Ausztriában Bernhard nélkül teljesen más lenne az irodalom képe, szinte nincs is szerző, kiváltképpen halála óta, aki ne hivatkozna rá.? ? írta róla egy honfitársa. (A teljes cikk a Lettre-ben)
Tandori Dezső pedig ezt írta a Bernhardról: ?Thomas Bernhard éppen eléggé ?magyar? szerző már ahhoz, hogy életművének összetevőit elemző beszédes-cikket ismertessünk, annál is inkább, mert szereplői is hiteles illetők. Az író Walter Grondot interjúvolja Klaus Zeyringer germanisztika professzor, és szempontjaik között sok, divaton túlmutató, de nem minden aktualitás nélküli ?elem? jön elő. Elsősorban ?a másik Ausztria? kérdése...
Mert hogy ne feledjük, Thomas Bernhard az osztrák állapotok heves ostromlója volt. Igen ám, de az ilyesmi akkor a leghatásosabb, ha nevezetes színpadról ?követődik el?, s a színház mint intézmény szervezet-igényes valami, része a mindenkori rendszernek, már ha olyan nemzeti nagyságrendben működik, mint a Bernhard-darabokhoz világot és akusztikát jelentő deszkák együttese. Vagyis a művészi függetlenség kényes erőtérbe kerül.
[?] Grond és Zeyringer az én olvasatom szerint azt firtatja, végfokon mennyit ér az író, ha közhatású és ekképpen állítólag közhasznú; hová vezet kisajátításának lehetősége (Grond szavai Bernhardról); mit jelent az, hogy Bernhardba tulajdonképpen mindenki azt olvashat bele, amit akar; s mennyiben ?vágya ez valójában minden szerzőnek, hogy tudniillik valami eleve-társadalomellenség hagyományába kerüljön bele? lehetőleg még életében.
Akik Thomas Bernhard színműveit ismerjük, vallhatunk különféle nézeteket a drámák világáról, nem tagadhatjuk mégsem, hogy retorikájuk a lehető legügyesebben megy elébe a sokféleséges felhasználásnak. A regények, a kompakt prózai Bernhard-művek ?vadsága? itt sikerbe is szelídül, és Grondék ?beszédeit? alkalmasint ez izgatta; ám egy fejlett szellemi és egyéb kultúrájú társadalom művészi-tudósi exponenseiként az általunk említett ?Örökvaló? szemszögéből.? (A teljes cikk az Új Könyvpiacban)
A könyvet a Kalligram jelenteti meg. Honlapjuk ITT.
