A tökváros I. rész (székely népmese)

Volt egyszer egy öregasszony. Egyszer, amint ruhát mos a vízen, arra megy egy sereg iskolás gyermek, s odakiált az egyiknek az öregyasszony, hogy segítsen, s vesse fel a csebret a vállára. Ez oda is megy, de nem ám segíteni, hanem keresztülveti a csebret a vénasszony vállán. - No, te ,,macskabéka" gyermek - mondta az öregasszony -, megátkozlak, hogy addig ne kapj feleséget, míg a tökvárosba nem érsz, s három vasbocskort el nem szaggatsz! A gyermek ügyet sem vetett a beszédre, nagy kacagva elszaladt. Hát jól van, telik-múlik az idő, felcseperedik a gyermek, s meg akar házasodni. De bizony hiába leskelődik, hiába lábatlankodik a leányok körül, azt sem mondja neki egyik sem: cseréljünk pipát! Hej, csak most jut az eszébe, hogy mivel átkozta meg őt az a vénasszony! No, mit tegyen szegény feje? Vasbocskort köt, s elindul világgá, hátha valahol megtalálná a tökvárost! Megy, mendegél, hegyen-völgyön át, ország-világ ellen, s estére kelve betéved egy házba. Hát ott egy olyan vén asszony lakott, akinek az asztalig ért az orra. Köszön neki: - Adjon isten jó estét, nénémasszony! - Isten hozott, édes fiam! Hát te hol jársz erre, ahol a madár se jár? Elmondja, hogy mi járatban van. - Már, édes fiam, tudd meg, hogy én a Szél vagyok, s még én sem tudom, hol van az a tökváros! Hanem sütött neki egy acélpogácsát, s azzal eresztette útnak, hogy csak menjen még egy napig, aztán még egy nálánál is öregebb asszonyra talál, az majd csak eligazítja. Ha pedig az se tudja, akkor megfordulhat, s jó éjszakát mondhat a házasságnak. Hej, elszomorodott a szegény legény, s pitymallatkor útnak indult. Estére elért a vénasszonyhoz. Éppen laskát gyúrt. - Hát te hol jársz itt, ahol a madár se jár? Elbeszéli a dolgát a szegény legény, hogy már két vasbocskort szaggatott el, s mégsem talált rá a tökvárosra. - Áldott szerencséd, hogy ide tévedtél, mert rajtam kívül senki útba nem tudott volna igazítani. Hát azt mondom én neked, hogy kösd fel hamarjában a harmadik pár bocskort is, s reggelig meg se állj! Reggelre elérsz a tökváros szélére. Ott a város szélén ki lesz téve három tök. Ez a három tök három egymás után való reggel megnyílik, mindháromból egy-egy gyönyörű szép leány száll ki. Mind a három vizet kér tőled, s ha abban a minutumban nem adsz , eltűnnek a szemed elől. De csak a két elsővel járod meg szárazon, ha a harmadikat is elereszted, karóba húzzák a fejedet! - De hiszen - fogadkozott a legény-, majd megmutatom, hogy nem ettem a puliszkát hiába! S azzal nekiindult, s meg sem szusszant, míg a tökváros határára nem ért. A nap még fel sem jött, megtalálta a három tököt. Alig veti rá a szemét, csak megnyílik az egyik, s kipattan belőle egy olyan szép leány, hogy a napra lehetett nézni, de arra nem! Hej, szegény világ, vetett ágy, a legény bezzeg eltátotta a száját! Úgy elállt szeme-szája a nagy gyönyörűségtől, hogy azt sem tudta, fiú-e vagy leány. A vénasszony pedig nem hazudott, mert a szép leány úgy eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. A pohár víz, amit a legény készen tartott, kárba ment, nem volt már, aki megigya, mikor egy kissé magához tért a szörnyű nagy ámulatból. Éppen így járt másnap reggel is. - No, megállj! - mondta a legény. - Megfogom a harmadikat, ha addig élek is! Nem nézek a szépségére, lehet tőlem az isten angyala is. Hogy-hogy nem esett, már az igaz, hogy a harmadikat meg is fogta! Amint kipattant a tökből, vizet adott neki, megitatta, szép gyengén megfogta, s el sem eresztette. (folytatjuk)