Tolvaj Zoltán február 6-án, este héttől lép fel a Ködlámpa Irodalmi Estek nevű rendezvényen. Helyszín: Kópia Kávézó (Bp., VI. ker. Zichy Jenő utca 4.). Házigazda: Kiss Judit Ágnes. Tolvaj Zoltánnak eddig egy verseskötete jelent meg: A medve lépései, 2002-ben.
Ízelítőül álljon itt egy rövid részlet a költő Manierista mesterkedések ? Rimay Jánostól Weöres Sándorig című tanulmányából:
?A manierizmus teljes fejlődéstörténetét természetesen nem áll módunkban szemrevételezni, ámbár megemlítendő, hogy Hauser Arnold szempontjai szerint nem csupán egyszeri burjánzásról, statikus koreszméről van szó, mely csupán az érett reneszánsz dekadens mellékágának lenne tekinthető, hanem "örök kategóriáról", dinamikus eszmetörténeti tendenciáról, amely a megmerevedett klasszicizáló tényezők antitéziseként jön létre, hogy felszabadító erejű "fogásaival" új horizontot nyisson, és kiutat biztosítson az akadémizmusba torkolló alkotói módszerek labirintusából; bár hozzátehetjük, hogy a művészi kifejezést megújító machinációk saját visszájukra is fordulhatnak, és idővel ugyanahhoz a metodikai zsákutcához vezethetnek, mint amelyből kiutat mutatni igyekeztek volna. Az antik mintákat zsinórmértékké deklaráló klasszicizmus ellenpontjaként már vele egy időben, a XVIII. századi Magyarországon elkezdett kibontakozni egy "szecessziós" elvek alapján gondolkodó nemzedék, amely - Édes Gergely Kazinczyhoz írott leveléből idézve - "az írás ragyogó dühének" (furor describendi) bódulatában hozza létre alkotásait. Jóformán poétikai párbajt vívnak egymás ellen; megpróbálják körültekintően plagizálni és rímleleményben túlszárnyalni az elődök munkáit, illetve a kortárs alkotásokat. A széphalmi "felhőkakukkvár" magasából szemlélődő, olykor-olykor erélyesen dirigáló Kazinczy természetesen nem mindig nézte jó szemmel a sokszor öncélú bravúrokat futószalagszerűen gyártó mesterkedőket.
Édes Gergely évtizedeken át ostromolta cirkalmas levelekkel a zord ítészi kúria falait, de nyomtatott nyilvánosságra nem találván végül is feladta, hisz "1812 és 1824 között tizenhárom levéllel próbálta bevenni Széphalom erősségét" (K. S. I.). Ezek a publikálásra nem nagyon számító, jobbára elszigetelt alkotók valamiképpen a "folytatódó manierizmus" futárainak tekinthetőek, mint ahogy a barbárabb és szenzuálisabb rousseau-i toposzokat preferáló Csokonai már a kezdődő romantika jegyében klasszicizál és mesterkedik. Ennek a nyelv immanens kelléktárát fortélyosan kiaknázó költészeti hagyománynak természetesen akadtak folytatói a magyar líra későbbi századaiban is. Ide sorolhatjuk a többnyire egyművű drámaszerzőként jegyzett Katona Józsefet is, akinek valamivel több mint kéttucat verse kevésbé épült be az irodalmi kánonba. A lírikus Katona felfedezésére Weöres Sándor Három veréb-antológiájáig kellett várnunk.?
Fordításai portugál nyelvből ITT.
Haikui a terebess.hu-n
