 |
PÁL ANTAL*: Bevezetés a modern karakterológiába
HAMVAS BÉLA: Pál Antal: Bevezetés a modern karakterológiába
SZÁNTÓ F. ISTVÁN: Hamvas Béla és Hölderlin - (Szempontok A magyar Hüperión olvasásához)
KELEMEN ZOLTÁN: Pokoli riport
"1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) - nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor MILYENEK LEHETNEK az ország ÍRÁSTUDÓI? De szétnézve az országban, mindent megértettek volna." (Szőcs Géza)
"Uralom csak egy van. Ha nem a szellem uralkodik, bárki legyen az, bitorol."(Hamvas Béla)
"Miután 1948-ban "B-listára" teszik, könyvtári állásából fölfüggesztik, és 1949. március 1-jével nyugdíjazzák, Hamvas Béla 1948-tól 1951-ig sógora kertjét műveli Szentendrén. 1951 júniusától újra "munkába lép", raktárosként dolgozik Inotán az Erőműberuházó Vállalatnál, majd 1954 és 1962 között segédmunkás Tiszapalkonyán. 1951 és 1955 között Inotán és Tiszapalkonyán írta azokat a - jobb híján - rendhagyó naplónak, esszéknek nevezhető szövegeket, amelyeknek a Szarepta nevet adta." [...]
DANYI ZOLTÁN: Bizonytalan tekintetek - avagy a Bizonyos tekintetben
FENYVESI FÉLIX LAJOS: Portré őszvégi fényben - (Beszélgetés Kemény Katalin íróval)
[...]- Mielőtt Hamvas Bélával megismerkedett, már magyar-francia tanári és filozófiai doktori diplomát szerzett, erdélyi és hazai lapokban jelent meg. Miként történt megismerkedésük?
- Az ezerkilencszázharminchatban megjelent Rabelais-fordításom és tanulmányom jelentős romanisztikai teljesítménynek számított. Szerkesztői tanács ellenére senkinek se vittem ismertetési példányt, mindamellett irodalmároktól, filológusoktól szép méltatásokat kaptam. Különösen örültem nagyon kedves barátom, Radnóti Miklós írásának. Egy alkalommal a Fővárosi Könyvtárban járva támadt a gondolatom, adok egy tiszteletpéldányt H. B.-nak, akit munkáiból ismertem. Kiderült, hogy amint mondta, ő már régen ismer engem. Tény, hogy ezen az első találkozáson végleges bizonyossággal felismertük összetartozásunkat, és egy fél év múlva megesküdtünk. [...]
|
