| Új Könyvpiac 2005. június Üdvözlet az olvasónak! A Nagy Könyv egész évben, áprilisban Fesztivál, most Könyvhét - ne panaszkodjunk. De egy kicsit mégis. Nemigen nézek tévét, így hát többször is lelkiismeretesen bekarikázgattam a műsorfüzetben A Nagy Könyv ajánlóját legalább. Aztán rendszerint elfelejtettem. Lassacskán jöttem rám, a tudatalattim dolgozott, ugyanis enyhe viszolygást éreztem, valahányszor megláttam a szlogent "most jól beolvasunk". A rossz kocsmákban ezt úgy mondják, hogy most kapsz a pofádba. De hát testvérek között se jelent mást, legföljebb az ember udvariaskodik, körülményeskedik. Lehetne ugyan egészen szalonképessé árnyalni a szlogent is, de kétségtelen, akkor éppen eredendő durvasága veszne el. Eleinte azt gondoltam, valahogy mellényúltak a médiások, és gyorsan szalonképesre váltják az Igét. Mert hát a mi korunk igen érzékeny az emberi méltóságra... Azért élesre töltött szemmel próbáltam figyelni a műsort. Reklám, reklám, egy rövid villanás - mire leesne a tantusz, megint reklám. Kérdezem a tévét nézőket, ez mindig így megy-e, azt mondják, a "rövid" mindig, van viszont olykor vasárnap egy "hosszú" műsor is, ami más. Nézzük a hosszút. A műsor legnagyobb részében tényleg könyvekről volt szó. Olyan könyvekről, amelyekből nagysikerű filmeket készítettek. És jöttek a film-bevágások, alatta langy szöveg (néhány közhelyes gondolat, manír, nyegleség, polgárpukkasztó - mintha lehetne még mivel pukkasztani - csak elvétve emberi hang). Némelyik film megnézéséhez kedvet kaptam, a könyv, az eredeti elolvasásához nem. A százas listát szavazó műsorra többen azt mondták, hogy csapnivaló volt. Szerintem a rövid beolvasóshoz képest lélekemelő. Lehet, hogy Angliában is pont így játszódott le a projekt (szigorú a lincensz), lehet, hogy nem. Azért csak arra gondolok, hogy a gyöp egészen más Londonban, mint Budapesten. Czeslaw Milosz olyasmit mond, hogy nem olyan nagy baj, ha az emberek nem olvasnak szépirodalmat, költészetet, viszont az úgy-nevezett modern életstílus, az agresszív tömegmédia nagyban tompítja, áthangolja a fogékonyságunkat, az érzékenységünket. Nem csupán a költészet iránt, minden iránt. A tanulságot nem írom le, értelmezze ki-ki habitusa szerint. Pécsi Györgyi |
Címlapon |
Könyvekről |
