 |
| Szabó Magda |
(MTI) - Szabó Magda 2003-ban Az ajtó című regényéért megkapta az 1904-ben alapított, kizárólag női zsűritagok által odaítélt Femina nevű francia irodalmi díjnak az év legjobb külföldi regényét jutalmazó változatát, s ennek köszönhetően a hetvenes évekbeli sikere után Franciaország újra felfedezte magának a 2007 őszén elhunyt magyar írónőt.
A párizsi Viviane Hamy kiadónál sorra jelennek meg új fordításban Szabó Magda regényei; a Katalin utca, a Pilátus és Az őz után a héten kerül a francia könyvesboltokba az 1990-ben írt A pillanat (Creusais) és az 1970-es Ókút, mindkettő Chantal Philippe fordításában.
Szabó Magda önéletrajzi regényei közül az Ókút az írónő gyermekkoráról szól, a hatásokról, amik őt érték, s szüleivel való kapcsolatáról. A Le Figaro kritikusa arra emlékeztet, hogy egy írónak a világra vetett első - gyerekkori - tekintete marad mindig a legfontosabb, s Szabó Magda ennek a látásmódnak ad univerzális jelleget.
Agnes Severin szerint az írónő szinte mániákus részletességgel és pontossággal, de rengeteg humorral mutatja be művében egy gyermek érzékenységének kifejlődését. A regény fejezetei külön novellákként is olvashatóak, amelyek különböző témák köré szerveződnek: a hétköznapi történetektől a filozofikusabb részekig olvashatunk többek között Szabó Magda írói vénával megáldott szüleiről, akik azonban nem lettek irodalmárok, de akik lányukat már a bölcsőben az írás és az olvasás szeretetére nevelték. Az ő hatásuk miatt Szabó Magda számára nem is létezett más lehetséges pálya, mint az íróé.
A Magazine Littéraire című irodalmi folyóirat szerint a "külföldi nyelvekre legtöbbet lefordított magyar író" Ókút című regénye a gyermekkori emlékek mellett az alkotás örömébe való különleges bevezetetés elbeszéléseként, azaz egy formálódó művész önarcképeként is olvasható.
Az Aeneas első feleségének, Creusának történetét feldolgozó A pillanat pedig a szaklap szerint "hihetetlen gazdagságú" regény, amelyben különböző műfajok keverednek az eposztól, a mitológián át a regényig, de Szabó Magdának a színház iránti vonzalma - a burleszk komédiától a tragédiáig - is érződik a művön. A regény valójában annak a generációnak a metaforikus története, amelyik sokat fizetett azért, mert nem volt hajlandó Sztálinnal, illetve annak magyar helytartóival együttműködni - hangsúlyozta az irodalmi lap.
