(MTI) A Pro Pannonia Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet Szabó Kázmér második könyve. Első alkotásához, a Megszépüléshez hasonlóan a most megjelent gyűjteményben is hosszabb-rövidebb terjedelmű novellák találhatóak, amelyek egy egységgé összefűződve érik el teljességüket.
Szabó Kázmér ? ahogy az a könyv vezéridézetéből is kiderül ? "az élet gerincét szeretné alapul megvonni" munkájában, "azt kutatva, milyen úton-módon, milyen jellem és gondolkodásmód segítségével tudnánk életünk hajóját legjobban átvezetni az élet tengerén?. Szabó Kázmér elmondta, második kötetében jóval kevesebb személyes élményét vetette papírra, sokkal inkább általános morális kérdések foglalkoztatták az írás során, így munkáját tömören összefoglalva inkább morális regénynek tekinti.
A szerző elárulta, hogy a lét legfontosabb kérdéseit feszegeti a könyvben, így szó esik benne a szerelemről, a demokráciáról, a szenvedésről. Történeteinek gyökereit egyrészt saját tapasztalataiból, világlátásából merítette, másrészt Platón, valamint Kant filozófiájára támaszkodott az íráskor. Elsősorban a gondolkodó, a legsúlyosabb, legmélyebb morális kérdések iránt érdeklődő olvasókat kívánja megszólítani.
Az 1960-as születésű szerző, aki Pécsen szerzett orvosi diplomát, csaknem kilenc évig Baranyában dolgozott sebészként, majd a kilencvenes évek közepétől kezdve bejárta Afrikát, Ázsiát és a karibi szigetvilágot. Dolgozott Tanzániában, Kenyában, a Nemzetközi Vöröskereszt kiküldöttjeként a polgárháború és a darfúri népirtás évei alatt Szudánban, a tálibok uralma alatt álló Afganisztánban, a mészárlások színterén Kelet-Timoron, és segített munkájával a cunami sújtotta Szumátra szigetén is. Legutóbb Afganisztánban és Pakisztánban teljesített missziót a Nemzetközi Vöröskereszt kiküldötteként.
