Cormac McCarthy
amerikai író számára tulajdonképpen az eredetileg 2006-ban megjelent Az út (The road) című regény hozta meg a világhírt - és nem mellesleg egy Pulitzer-díjat -, de már 1985-ös művével, a Véres délkörökkel (Blood Meridian) kivívta a szakma elismerését. Nem vénnek való vidék (No Country For Old Men) című könyvéből a Coen-fivérek készítettek négy-Oscar-díjas filmet, Az út filmes adaptációját pedig tavaly év végén mutatták be Amerikában.
A felkavaró utópia, amely egy apának és fiának az életért folytatott, kétségbeesett küzdelmét követi végig a kihalt Földön, a Magvető gondozásában, Totth Benedek fordításában jelent meg magyarul. Ennek apropójából Sárközy Bence főszerkesztő az Országos Idegennyelvű Könyvtárban Cserna-Szabó András író-publicistával és a fordítóval vitatta meg, hogy miben is rejlik a regény ereje, különlegessége - adott esetben gyengesége.
A fordító Totth Benedek igencsak beleásta magát a szerző korábbi írásaiba, hogy kellőképp felvegye McCarthy ritmusát: elmondása szerint a tőle megszokott "hömpölygés" sokkal visszafogottabb lett ebben a regényben. Bár tematikájában leginkább a Nem vénnek való vidékkel mutat kapcsolatot, a stílus az említett műhöz képest jóval egyszerűbb - mondta. A regényben megjelenő felállás - apa és a fia - kapcsán Sárközy Bence elmondta: sok kritikus rögtön a Godot-ra várva című Beckett-darabhoz hasonlítja a művet, hiszen a kétszereplős, kilátástalansággal telített alaphelyzet valóban mutat vele némi azonosságot. Az egyik legfontosabb mozzanat mégis az, hogy a szerző a fiának ajánlotta a könyvet, és az annak fontos részét képező párbeszédek nagy százalékát is a vele folytatott eszmecserék alapján írta meg. (A hírek szerint az olvasó apákat / apa olvasókat különösen felkavarja a történet.) A világvége után, a Föld színéről minden életet kioltó katasztrófát követően játszódó történetben nem az a lényeg, hogy mi okozta a végzetes pusztulást (ezt nem is tudjuk meg), hanem hogy "mi marad az emberből egy ilyen kataklizma után".
Mint kiderült, McCarthy előszeretettel gondolkodik trilógiákban, és a Nem vénnek való vidék után Az út tekinthető a második résznek. Cserna-Szabó András elmondta: az előbbi regény valahol egy apokalipszis előtti állapotot mutat meg, majd jön egy katasztrófa, amely ahhoz kell, hogy a parázs, az emberben szunnyadó tűz újra élni kezdjen. Cserna-Szabó eleinte nem szerette és ócskának tartotta a regényt, de később rá kellett jönnie, hogy "hetek óta zakatol benne", nem tudja elengedni. Szerinte a regény olyannyira elszakad az irodalomtól, mintha egy misztikus irat, egy szakrális írás lenne, amely kezdi elveszteni a kapcsolatát az olvasóval. Ez a megközelítés sokakban felmerült, akadnak, akik bibliai utalásokat vélnek benne felfedezni - a Könyvesblogon például valóságos hitvita alakult ki a könyv kapcsán. Korábban állítólag a környezetvédők is kedvenc könyvüknek választották: tehát tekinthető akár meditációs iratnak, felhívásnak, figyelmeztetésnek is - ki mit lát/olvas bele. Mert - úgy látszik - az embereknek szükségük van a McCarthyhoz hasonló "prófétákra" (még ha nem feltétlenül akarnak is azok lenni).
