Vaníliaízű nagymama (Darvasi, Háy és Szijj a Cicaszéken)

   "Ez egy történelmi pillanat" - próbálja sulykolni Boldizsár Ildikó mesekutató a Költők a cicaszéken mese-estjére egybegyűlt közönségnek a Bálint Zsidó Közösségi Házban. Mert olyan még sose volt, hogy három mesekönyvíró kortársat egyszerre láthatunk-hallhatunk. Az alkalom egyszeri voltát többen át is látták, hiszen szinte minden szék foglalt a kisteremben, ahol a közönséggel szemben, a hosszú asztalnál Szijj Ferenc, Háy János és Darvasi László ül, ölükben nemrég megjelent mesekönyveik.
   Egy fontos szereplő oldalt foglal helyet: egy darab reprezentatív gyerekpéldány, aki nemcsak ebben a minőségében, de mint Szijj Ferenc Peti nevű fiacskája, Szuromberek királyfi című meseregényének ihletője követel magának figyelmet. Egyelőre csendben figyel, az ő papája az első felolvasó.
   Szijj Ferencet szokásos egykedvűségében találjuk, irtózatosan nagyot sóhajt, aztán belefog a Kemence ostromába. A kissé félénk Szuromberek királyfin kívül ("Bocsánat a zavarásért, egy kis tűzszünetet kérek.") a csatasorban találunk egy kopasznyakú tyúkot, egy Apafi Tivadar nevű paradicsomkarót, aki egy Veszelinovics Árvácska nevű érésben lévő paradicsomot tutujgat, Káposztánét és férjét, Káposzta Benőt, és sok más, a gyerekeket bizonyára elbűvölő figurát. Az a rövid részletből is kiderült, hogy a tét Sziromka Mária királykisasszony kiszabadítása, ezért a célért fogja erőit egyesíteni a Lidérckirállyal szemben két, egyelőre még torzsalkodó sereg.

   "Vége van?" - kérdi csalódottan Peti, amikor az apja összecsukja a könyvet. Mintha sohase hallotta volna még. De mostmár Háy Jánoson a sor, neki nehéz dolga van, hiszen valójában ábécéskönyvet írt, Alfabéta és a negyvennégy rabló címmel. Az Osiris kiadótól kapott illusztrációkat hatalmas betűkre csavarodó állatokról, és ezt kellett történetté alakítania. Nem nagyon sikerült, ezt a kritikákból is tudjuk, de betűtanuláshoz kifejezetten hasznos lehet a könyvecske. Még a globalizációt is emlegeti, lehet magyarázgatni esti meséléskor a gyereknek, hogy az meg mi.
   Miután meghallgattuk a B mint baglyot, C mint cápát, D mint denevért (azaz "Dene Ferit"), J mint jegesmedvét és Ny mint nyulat, Darvasira kerül a sor. A Magvető jelentette meg a téli könyvvásárra a Trapitit, és a kritikák a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak, csak az fájt a szerzőnek, amikor Harry Potter farvizén hajózónak nevezték. Írt is akkor egy sértődött levelet az ÉS-be. De spongyát erre a farvíz-ügyre, most olvas, méghozzá azt a fejezetet, amelyben a mesebeli farkas nem akar szerepéhez méltóan viselkedni. Azt üvölti:
"A nagymama húsa rágós, és vaníliaíze van! És én utálom a vaníliát. Piroska pedig kifejezetten ízetlen. Nem akarom megenni a nagymamát!"

Természetesen Trapiti és Bánatos Olivér segítenek rajta, a farkas rákap a tökfőzelékre, a városba költözik és felveszi a Farkas Béla nevet. Ezért az a farkas, aki most a mesében van, már nem az igazi farkas. Csak pótfarkas.
   "A Lacié a legjobb, a Darvasi Lacié" - súgja a nem túl lojális Szijj Peti a mellette ülő Harangi Andrea fülébe. De ekkor már Boldizsár Ildikó kérdezgeti a közreműködőket, akik kelletlenül válaszolgatnak. Különösen az a kérdés arat sikert, amelyben a meseírást arra a tényre szeretné a kérdező visszavezetni, hogy mind a hárman Szegeden végezték iskoláikat. Hajlandóak pár szót szólni a saját gyermekükről (a szívesen nyilatkozó Szijj Petin kívül van Háy Peti és Háy Blanka is - bár ők már kamaszok - és létezik egy Darvasi Áron, aki nyolcéves), de úgy tűnik, egyikük sem túl nagy showman. Boldizsár Ildikó egyre többet nézeget segélykérően Peti felé, aki először kekszet ropogtat, majd vizet iszik, de mindig szívesen áll rendelkezésre.
   Ő a maga részéről elégedett az apja teljesítményével, noha felhívná a figyelmet, hogy a viccesen használt katonai szakkifejezések aláássák a mű komolyságát. Érdekes lenne megvizsgálni, mennyiben használtak népmesei elemeket a megjelent szerzők - veti fel. Támogatja, hogy az apja újabb mesekönyvet írjon, de annak korszerűbbnek kellene lennie, itt mutatna rá a csiklandóenergia mint fantáziaelem esetleges alkalmazására, de ezt igazán csak példaképpen. Persze szívesen eljön máskor is, csak legyen kicsit korábban, mert nehézkes ilyenkor sokáig kimaradni, ha holnap iskola.
   Szóval így áll a helyzet a vaníliaízű nagymamák frontján. A gyerekeket legalább módfelett érdekli.

Fotók: Kennedy Tibor