 |
Sodrásban - Sáraságon Grecsó Krisztián: Isten hozott
"Grecsó még nincs harminc éves. Két verseskötetet után (Vízjelek a honvágyról, 1996; Angyalkacsinálás 1999), amelyek egyik nyilatkozata szerint példányszám és terjesztés vonatkozásában nem tekinthetők megjelent, azaz létező kötetnek, már a Pletykaanyuban ráakadt a műfajra, a formára. Beszéd, dialógok, monológok, narráció egyes szám első, második, harmadik személyben, mint Hašeknél, azzal a különbséggel, hogy Švejk megy, mint a besörözött férfi a piacon, és hülyeségeket beszél arról, amit lát, Gallér Gergely megáll három napra Sáraság közepén, hogy megértse az elmúlt huszonhárom évet, a titkokat, "árnyékokat", megfejtse a Klein-naplót, vele a falu összetett, hektikus múltját."
A halál akusztikája Miklós Gergely: Mashat kedvenc színe az ég
"Meg vagyok lepve. Nem szoktam, de most megvagyok. Találtam egy könyvet. Kicsi, vékony regény, lepkekönnyű tárgy a szenvedélybetegek valamennyi stilizálható őrületével összebetonozva, de fel lehet vele törni a kókuszdiót, nem kell csákány. Találtam egy könyvet. Írója nevét most látom először. A kiadóét is (mondom nem mellesleg, el akarom felejteni a kiadót, a kiadókat, a kiadói rendszert, a kapcsolódó motivációkat, motiváltságot és normatívákat, köztük a támogatási rendszerét, a jól beváltat, a remekül működőt)."
Sírbeszéd Végel László: Exterritórium
"A kötet erről a vagy-ról beszél. Hogyan tovább, amikor háborús kiszolgáltatottságban minden etalon értékét veszíti? Hogyan működtethető az erkölcsi mérce, amikor háborús helyzetben minden szereplő a háborús helyzet kiszolgáltatottja, az anyag öntörvényűvé válik, a folyamatok megállíthatatlanok? Hogyan működik az ember, aki duplán kiszolgáltatottja a helyzetnek, minthogy az ország, amelynek polgára, harcban áll anyaországa katonai szövetségével? (Az alaptétel viccnek tekinthető, Magyarország, mint a NATO oszlopa; a magyar hadsereg "ideológiai és humanitárius" felháborodásból megrendszabályozza a szerb diktátort, szakértő Lányi Zsolt. De a vicc mégis véres valóság, és aligha nevettek sokan a közvetlenül érintettek közül.) Ám még ez is felfogható, ha megvan az igyekezet. A történelem képes abszurd alakításokra, és a kisember ritkán jön ki jól abból, ha egy nemzettudattól és hatalomféltéstől ambicionált beltenyészet elhatározza, új történelmet ír."
V. aranykeretben (Balázs Attila: Vágyak gyűjteménye)
"Balázs Attila ötven éves, ami azt jelenti, az elmúlt évtizedekben mindent megtanult, amit a nőről meg lehet tanulni, meg lehet fogalmazni, és amit érdemes megfogalmazni. Ez a mondat csak a közelítés szögének perspektívájának ismeretében érvényes, hiszen a szög helyből definiálja a nőt, és bizonyos helyből definiált nőt nem írói kényszer továbbfogalmazni. Korábbi anyagai sem nélkülözik a szabadszájú, szókimondó, máshol grotoszkül formált erotikát, de a Vágyak könyve vezérsíkja a szex, a szex és még egy kis szex. A nyitó, kisregényméretű elbeszélés a kamaszkorból megmaradt heroikus szerelem végzetszerű beteljesülésének szörnyű, minden bekezdésében a V. iránti vágyról szikrázó meséje. De és ám. Balázs Attila nem csak azért ötven, hogy pontosan ismerje a határt, mit és hogyan szükségszerű a nőkkel (és a szex-szel) kapcsolatban megfogalmazni, hanem azért is, hogy tudja, az érzelmi ostobaság tárgyi ostobaságot szül, tehát sodró, jókedvű szövege sandán vigyorog kifelé valami olyat jelezve, nem kellene azért olyannyira komolyan venni minden kisanekdotát, és hogy Buzogány Andor se akkora buzogány, mintsem a szivárványos látványból gondolhatnánk."
Részlet a kötetből
(Balázs Attila A meztelen folyó; Hol vagyok?; Trinapló; Könyvheti próza-topten)
|
