Várkonyi Nándor irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő és irodalom-szervező, akit Németh László "Pécs szent emberének" nevezett. Nevét A modern magyar irodalom című, 1928-ban megjelent műve tette országosan ismertté, a szélesebb olvasóközönség pedig a Sziriat oszlopai című, először l942-ben kiadott, s l984-ben a negyedik kiadásban megjelent művelődéstörténeti munkájából ismerte meg - olvasható a Pécsett 1984-ben megjelent Várkonyi Nándor bibliográfia című kötetben.
Az 1975-ben elhunyt Várkonyi írt verseket, elbeszéléseket, fiatal korában műfordítással is foglalkozott, de munkásságának gerincét irodalomtörténeti és művelődéstörténeti esszéi, tanulmányai alkotják. Fő művének a Sziriat oszlopai című, több mint hétezer gépelt lapos munkáját tekintette, amely "az emberi művelődés történetének új koncepciója", s amelynek ezen a címen mostanáig csak az első része (az Elsüllyedt kultúrák) jelent meg, a további három kiadásra vár.
Önéletrajzi visszaemlékezéseit a halála miatt félbemaradt Pergő évek című posztumusz könyvében olvashatjuk.
