Újra divatba jöttek a harmincas évek sikerszerzői, akiket az irodalomtörténet gyakorlatilag elfelejtett. Az Ulpius-ház és a Helikon Kiadó is sorra jelenteti meg Zilahy Lajos, Aszlányi Károly, Harsányi Zsolt és a Vaszary-testvérek korabeli lektűrjeit. A Helikon egyik újdonsága az idősebbik Vaszary, Gábor egyik könnyed nyári könyve, az Amiről a férjek álmodoznak.
Vaszary életrajza
Vaszary Gábor (Budapest., 1897. júl. 1. - Lugano, 1985. máj. 22.) a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1924-től Párizsban rajzolóként dolgozott különböző lapoknál. 1932-ben Budapesten hírlapíróként tevékenykedett, majd 1947-ben végleg Nyugatra emigrált. A harmincas-negyvenes években megjelent könnyed, vidám regényei - amelyeket többnyire maga illusztrált - rendkívül népszerűek voltak a polgári olvasóközönség körében s több kiadást is megértek.
1934-ben, amikor például Móricz Zsigmond könyve, A nap árnyéka, Karinthy Frigyes 100 új humoreszkje vagy József Attila Medvetánc című gyűjteményes kötete jelent meg, a könyvnapon az olvasók egy addig csak újságíróként ismert fiatalember első regényével is találkozhattak.
Vaszary Gábor a Monptival rögvest a legnépszerűbb írók közé került, Babits és Móricz is üdvözölték őt. Ettől kezdve Magyarország egyik sztárszerzőjének számított másfél évtizeden keresztül. Írásait harmincegynéhány nyelvre fordították le; Afrikában, Ázsiában, valamint Észak- és Dél-Amerikában is jelentek meg regényei. A legnagyobb olvasótábora német nyelvterületen alakult ki, évtizedeken át a németek egyik legnépszerűbb írója lehetett. Mi már alig emlékszünk rá.
Regényes életet élt, életét pedig regényeiben írta meg. Mindez nem azt jelenti, hogy történeteit kizárólag a saját életéből merítette, viszont regényhőseinek jelleme, életfilozófiája, humora elválaszthatatlan az íróétól, a Monpti tüneményes francia nőalakjának megrajzolásához pedig felesége, Aimée Fontant szolgált modellként.
Főiskolásként, mikor még festőnek készült, négyheti tanulmányútra érkezett Párizsba, ám csak nyolc év után tért haza. Hogy francia földön milyen viszontagságok közepette élte meg ifjúságát, arról tanúskodnak szédületes diákregényei, a Ketten Párizs ellen és a Hárman egymás ellen, valamint később filmre is átdolgozott bohémregényei, a Monpti (a vásznon Romy Schneiderrel) vagy az Ő, illetve A nő a pokolban is úr. Vaszary azonban nem csupán a párizsi bohémlétről tudott írni, hanem - amúgy vaszarysan - a pesti élet keserédes hányattatásaival is megismertette olvasóit. Hol erősebb pikantériával, mint a Csak Te! esetében, hol inkább némi melankóliával, mint a Szegény fiatalokban.
Egyik-másik művét színpadra is átdolgozta, így Az ördög nem alszik és A szőkékkel mindig baj van című regényeket a színházi közönség is megszerethette. Színpadra írt vígjátékait többnyire öccse, a szintén író (és színigazgató) János rendezte, s a Vaszary-fivérek darabjaiban rendszerint szerepelt Piroska húguk, valamint János felesége, Muráti Lili.
Egy korabeli visszaemlékezés
"Vaszarynak egy ismerőse, aki Luganóban gyakran volt az író társaságában, úgy nyilatkozott róla egyszer, hogy "Gábornak meglehetősen morbid humora volt. A legszívesebben úgy mulattatott, hogy megríkatott." Példaként elmesélte, hogy egy alkalommal, amikor egyedül volt a lakásában, fölravatalozta önmagát. Az ebédlőasztalt leterítette lepedővel, körülvette gyertyákkal és percekkel azelőtt, hogy francia felesége hazaért, ő az asztalra feküdt, akár egy ravatalra és a gyertyákat meggyújtotta. A gyanútlan asszony a lakásba lépve a váratlan látvány hatására ájultan esett össze. Vaszary viszont remekül szórakozott." (Halász Péter cikke az Amerikai-Magyar Népszava Szabadság című lapban).
A könyv ismertetője:
Vaszary humora a csúcsponton volt, amikor ezt a kötetet összeállította. 1937-ben írja a könyv prológusában: "Itt állok a gazdasági krízis mélypontján... Én már élni is szeretnék, nem csak létezni. Egyszóval aljas szándékaim vannak az élettel, és Veled ezt nem lehet, édes Irodalom... Most kikezdek a legnagyobb hetérával, a közízléssel. Könyvemben nem fognak lapokon át gondolkodni az emberek. A filozófiát megöltem, az analízist megfojtottam, a leírásoknak kitekertem a nyakát. A végén már úgy belejöttem, hogy kezdtem a rokonaim között is szétnézni. A pénz nem boldogít - mondják. Mindenesetre szeretném már egyszer személyesen is megpróbálni, hogy mi igaz ebből a közmondásból. Az okos emberek nem érdekelnek. Ezek olyan kevesen vannak, hogy belőlük megélni nem lehet. Én a buták apostola akarok lenni (szervusz, Erasmus)..."
