(MTI) ? "Nehéz lenne műfajilag behatárolni a könyvet. Nem történeti monográfia, de nem is tisztán szépirodalom. Ez az én személyes vallomásom a sorsomról, a magyarság sorsáról, a történelemről, irodalomról" ? mondta el Szerencsés Károly.
Elárulta, hogy a kötetet 2006 őszétől az idei év szeptemberéig írta. "Naplószerű bejegyzések is vannak benne, van, amelyik a betegségemmel, a dialízis kezelésekkel, a halál közelségével kapcsolatosak. Kicsit talán önkényesen vetítettem ki mindezt a magyarság sorsára, helyzetére, ami talán kicsit jobb, mint a sajátom" ? jegyezte meg.
A történész arról is beszélt, hogy helyet kaptak a könyvben azok a "sorsok" is, amelyek fontosak voltak a számára, példaként Radics Béla gitárost, énekest, valamint Nagy Sándort, az ókori uralkodót, hadvezért említette. "Amikor cseperedtem, akkor gondolatban ott meneteltem az ő makedónjaival" ? fogalmazott Szerencsés Károly, megjegyezve, hogy elsősorban az európai kultúrtörténelemre gyakorolt hatása miatt írt Nagy Sándorról.
Felidézte, hogy a szépirodalom felé tett első kirándulása a Rákosi Mátyás a Forgács utcában című kötete volt ? a munkáért megkapta a Magyar Írók Egyesületének 2005. évi nagydíját, a Liza-díjat. A Véna (Vér, irodalom, történelem) e könyv folytatásának is tekinthető. "De ez csak az egyik része a kötetnek. Helyet kaptak benne novellák, esszék, tollrajzok is" ? magyarázta.
"Sokszor fölrótták nekem, hogy nem úgy írok, ahogy az egy történésztől elvárható lenne" ? vallott írói és történészi munkásságának kapcsolatáról, kiemelve, sosem hitte, hogy a történelemről csak "szárazan" lehetne írni.
"Az író bennem van fiatalkorom óta. Sokakhoz szeretnék szólni, és erre az irodalom alkalmasabb, mint a történettudomány. De ettől én még történész vagyok, mindent a történész, a múlt szemüvegén keresztül látok" ? tette hozzá Szerencsés Károly, aki szerint a jelenlegi időszakban is van mibe kapaszkodni: a múltunkba, a kultúránkba. "Ezek biztosabbak, mint a kamatlábak" ? jegyezte meg.
