(MTI) - A "téren és időn kívüli világban" játszódó regényt Király Levente a "világ legboldogabb meséjének" nevezte. "A királylány és a királyfi a vár tornyában találkoznak, együtt töltik az éjszakát, megfürdenek, beszélgetnek, szerelmeskednek" - foglalta össze röviden a cselekményt a szerző, aki saját bevallása szerint írás közben a lovagkorba képzelte hőseit.
A címet értelmezve megjegyezte, a Salamon királynak tulajdonított énekgyűjtemény szó szerinti fordításban "a legszebb énekek gyűjteménye". "Arra gondoltam, hogy az istenes és a szerelmes versek egy tőről fakadnak. Az irodalomban azonban alig található boldog szerelmi történet, a boldogságot az irodalom teljes egészében átengedte a ponyvának vagy a giccsnek" - vélekedett Király Levente.
A regény női szereplőjéről, Diotimáról elmondta: a név számos irodalmi előképet hív elő, főként Platón Lakomájából lehet ismerős az olvasóknak. "Szókratész említi meg Diotimát, mint a papnőt, aki mindenre megtanította Érosz természetéről" - fogalmazott a szerző, hozzátéve természetesen Hölderlin imádottja is az olvasó eszébe juthat. "A regényből kiderül, hogy a királylány igazi neve egészen más, csak a királyfi nevezte el Diotimának" - magyarázta, hozzátéve: a férfinév, Meion a fantázia szüleménye.
Mint fogalmazott: a regény emelkedett nyelvét szinte készen kapta. "Úgy jöttek szavak, mintha a regény magát írta volna, mintha a kézirat már kétszáz éve arra várt volna, hogy valaki a papírra vesse" - tette hozzá. A Vörösmartyt, Berzsenyit idéző választékosságról megjegyezte, kifejezetten kedveli az irodalomtörténetnek ezt a szakaszát, maga is hasonlóra, már-már a versszerű emelkedettségre törekedett írás során.
A L'Harmattan Könyvkiadónál megjelent, 136 oldalas kötet bemutatóját május 27-én, pénteken este hét órakor tartják a budapesti Nyitott Műhelyben.
