| Vörösmarty |
"Miért e lom?" - "De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?" - "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" A művelt deáklegény ezzel a Vörösmarty-idézettel válaszolt a tanári kérdésre, ugyan miért nem olvasta el ezt vagy azt a kötelező olvasmányt. Ami jó viccnek látszott akkoriban. Pedig nem volt az. Vörösmartynak nem volt szerencséje a szocialista szellemben nevelt tanulóifjúsággal. A magyartanár kíméletlenségtől függően bemagoltatott és felmondatott a Szózatból két, de akár négy strófát is. Ismert olyan irgalmatlan magyartanár, aki az egész verset feladta. A dolog persze nem ilyen egyfenekű és diákellenes, hiszen gyakran maguk a tanarak se voltak képesek a valóságnak megfelelően elővezetni ezt a veszélyes kort. Az 1848-as forradalom és az azt megelőző évek esetleg olyan kóbor és rosszindulatú kérdéseket is megfogalmaztat a diákokkal, amelyre a tanár nem, vagy nehezen válaszolhatott volna anélkül, hogy ne hazudjon, vagy ne hozza magát kínos helyzetbe. A túlhangsúlyozott negyvennyolc folyamatosan ötvenhat-analógiaként bukkant elő az iszapból. Egyszerűbbnek tűnt - mint ahogy egyszerűbb is volt - magolással, feleltetéssel, versfelmondatással áthidalni a Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi és Arany neveivel, életművével fémjelzett reformkort. Ettől aztán szegény Vörösmarty a maga nehéz, veretes, gyermeki logikával alig követhető modorával és stílusával kiesett a pikszisből. Arany és Petőfi a könnyebben megjegyezhető, dalszerűbb, erkölcsiség és morál dolgában kevésbé katartikus versei mégis kevesebb időráfordítást igényeltek. (tovább) |
