Yves Bonnefoy: Kép és jelenlét

Irodalom

Yves Bonnefoy, Jérome Thélot és Sepsi Enikő felolvasással egybekötött beszélgetése november 2-án, 17 órakor lesz a Francia Intézet nagytermében (I. ker., Fő u. 17), Yves Bonnefoy válogatott műveinek magyar nyelvű megjelenése alkalmából. A könyv címe: Kép és jelenlét - Yves Bonnefoy válogatott írásai (szerkesztő: Sepsi Enikő, kiadja az Argumentum Kiadó). Ugyanezen a napon 16 órától Yves Bonnefoy műveinek kiállítása tekinthető meg az Editio M jóvoltából. November 1-jén 10 órakor pedig az Eötvös Collegium nagyklubjában (XI. kerület, Ménesi út 11-13) kiállítással egybekötött szemináriumot tartanak.
 

Yves Bonnefoy francia költő 1923-ban született Tours-ban. Matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Az Ecole pratique des Hautes études-ön André Chastel művészettörténeti szemináriumait látogatta. 1955 és 1959 között a CNRS kutatója, szakterülete az angolszász irodalomelmélet. Költői karrierje 1953-ban kezdődött, amikor a Mercure de France-nál - melyhez mindvégig hűséges maradt - megjelenik a Du mouvement et de l'immobilité de Douve (Douve mozgásáról és mozdulatlanságáról) című kötete. Költői és elméleti életműve párhuzamosan bontakozik ki. Franciaország, Svájc és az Egyesült Államok több egyetemének vendégtanára volt. 1981-ben a Coll?ge de France összehasonlító poétikai tanszékének élére válaszották (funkciójában Roland Barthes és Paul Valéry előzték meg). 1993 óta ennek az intézménynek professzor emeritusa. Írásai "poche" kiadásban is megjelentek.

 
Az ELTE Eötvös Collegium volt diákjai és jelenlegi legtehetségesebb tagjai több éve tanulmányozzák és fordítják munkáit dr. Sepsi Enikő vezetésével, aki a modern és kortárs francia költészet oktatója, és egyben a Francia Műhely vezetője. A kötet Jérome Thélot előszavával és Alexandre Hollan, illetve Miklos Bokor reprodukcióival jelenik meg.
 
Yves Bonnefoy: Valódi test 
Csukva a száj, az arc megmosva szépen,
Megtisztulván temetve már a test,
E sors, mely most a szó földmélyében világlik,
S a legalávalóbb frigy ím megköttetett.

Elnémult már e hang, nem sírja többé,
Hogy riadtak vagyunk s árván magunk,
Lezárt szemek: és Douve, holtan, karomban,
Velem most önnön nyers valónkban összezárva.

Dermesszen bárhogy is lényed halott hidegje,
Égessen bárhogy is közelségünk jege,
Douve, én tebenned szólok; és szorítlak:
Ki vagy nekem, minek nevezzelek.

Vajda Lőrinc fordítása