Yves Bonnefoy francia költő 1923-ban született Tours-ban. Matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Az Ecole pratique des Hautes études-ön André Chastel művészettörténeti szemináriumait látogatta. 1955 és 1959 között a CNRS kutatója, szakterülete az angolszász irodalomelmélet. Költői karrierje 1953-ban kezdődött, amikor a Mercure de France-nál - melyhez mindvégig hűséges maradt - megjelenik a Du mouvement et de l'immobilité de Douve (Douve mozgásáról és mozdulatlanságáról) című kötete. Költői és elméleti életműve párhuzamosan bontakozik ki. Franciaország, Svájc és az Egyesült Államok több egyetemének vendégtanára volt. 1981-ben a Coll?ge de France összehasonlító poétikai tanszékének élére válaszották (funkciójában Roland Barthes és Paul Valéry előzték meg). 1993 óta ennek az intézménynek professzor emeritusa. Írásai "poche" kiadásban is megjelentek.
Megtisztulván temetve már a test,
E sors, mely most a szó földmélyében világlik,
S a legalávalóbb frigy ím megköttetett.
Elnémult már e hang, nem sírja többé,
Hogy riadtak vagyunk s árván magunk,
Lezárt szemek: és Douve, holtan, karomban,
Velem most önnön nyers valónkban összezárva.
Dermesszen bárhogy is lényed halott hidegje,
Égessen bárhogy is közelségünk jege,
Douve, én tebenned szólok; és szorítlak:
Ki vagy nekem, minek nevezzelek.