Október 12-én, csütörtökön 18 órakor a Városi Képtár ? Deák Gyűjteményben (Székesfehérvár, Oskola u. 10.) Závada Pál író irodalmi estjére kerül sor. A beszélgetést vezeti: Pallag Zoltán, az Árgus főszerkesztője. Az est szponzora a Szépírók Társasága.
Závada Pál életrajza:
1954. december 14. Tótkomlóson született
1974-78 a pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen tanul
1980-82 a budapesti ELTE szociológia szakán végez
1978-82 a Pécsi Tudományegyetem gyakornoka, tanársegéde
1982-93 az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa
1992-től a Holmi szerkesztője
Legutóbbi regénye, A fényképész utókora két éve jelent meg. Takács Ferenc ezt írta róla a Népszabadságban:
?Závada harmadik regénye nagyrészt ugyanabban a délkelet-magyarországi, főleg szlovákok lakta faluban játszódik, ahol az előző kettő, A Jadviga párnája és a Milota. Még néhány figura is egyezik. A mostani címszereplő Buchbinder Miklós, a falu fényképésze, akit zsidó származása miatt 1944-ben deportálnak, haláltáborban hal meg családjával együtt. Az ő utókoráról szól ez a regény. Ő már nincs jelen, de készít egy fényképet 1942-ben, amelyen e regény fontos figurái találhatók. Ez a fénykép elkallódik, majd végül főhősünkhöz, Koren Ádámhoz kerül vissza. Ádám a fényképen is szereplő két tót asszony unokája, az ő élettörténetével érkezünk el a mához.
A 12 fejezet 3 szálon fut. Az első történetszál 1942 és 1956 közt játszódik, a második a 60-as, 70-es években, a harmadik pedig nagyjából a 80-as években (és 1992-ben ér véget). Az első központi figurája Dohányos László falukutató, majd később rákosista kriptokommunista miniszter és segédje, Adler Jenő. Az utóbbi lánya lesz majd később Koren Ádám elérhetetlen nagy szerelme. A második történetszál Koren gyerekkoráról, iskolás éveiről szól. A harmadik pedig egy nyugat-európai nagy vonatúttal kezdődik, majd főhősünknek a pesti kallódó értelmiségi létéről szól, mikoris 17 évnyi reménytelen szerelem fűzi össze Violával, amely, mire már révbe érhetne, nem teljesedik be mégsem.
A regény alapos és kiterjedt rajzot ad a magyar társadalom elmúlt évtizedeiről, a háború előtti felemás polgárosodásról és a félfeudális falusi világról, a paraszti élet megnyomorításáról a kommunisták alatt vagy a polgári mentalitás visszaszivárgásáról a fővárosi értelmiségi világba a Kádár-rendszer vége felé. Részletesen szó esik a zsidókérdésről is, a regény ezt mint a XX. századi magyar társadalom egyik legsúlyosabb kérdését tárgyalja. A szereplők nagy része azonban továbbra is a szlovák (tót) falusi közösségből való, bár erre most nem esik akkora hangsúlyt, mint Závada előző regényeiben.
A mű és főleg a harmadik regényszál hangsúlyosan rájátszik Flaubert Érzelmek iskolája című regényére. Koren Ádám és Adler Viola élettörténete Frédéric Moreau és Arnoux-né történetét játssza újra. Miként ott a hősök mellett szinte észrevétlenül elsuhan az 1848-as forradalom, itt meg az 1989-es rendszerváltást veszik alig észre. Koren Ádám élete végső soron félresiklik, céltalanná válik.
A narrációt sajátos többes szám első személy színezi át. Az éppen jelen lévő, szemlélő vagy résztvevő figurák állandóan belebeszélnek a történetbe, kommentálják az eseményeket. Ez a grammatikai ?mi?, ez a furcsa kórus azt sugallja: mi mindannyian egyszerre szereplői és nézői is vagyunk ennek az egész fél évszázados történethalmaznak. A regény széthúzás és egybetartozás izgalmas és sikeres egyensúlya.?
