?Nem itt születtem, de az ő szellemi gyermeke vagyok? ? mondja Kiss Tamás Debrecenről, amely városhoz egész életében hűséges maradt. Ezt a ragaszkodást elsősorban az irodalmi közösségben való otthonra találás alapozta meg: a Kollégium nagy elődök nyomát szinte megfoghatóan őrző terei és Csokonai költői ars poeticát is adó szellemisége; a virágkorát élő Ady Társaság pezsgő élete, és Gulyás Pál, Juhász Géza bensőséges családi köre, amely hamar befogadta; a háború után pedig az Alföld körül összegyűlő fiatal írók csoportja, melynek lassan korelnöke lett.
 |
A kiállítás látványának központi metaforája a fény és az optikai jelenségek. Kiss Tamás költészetében hangsúlyosan jelenik meg a fény, amely az éles pusztai napsütés, a napfényes gyermekkor emlékezete, valamint a versírás állapotának megfogalmazása, amikor ?a valóság csudálatos fénytörésbe kerül, és a sugarak egyik közegből a másikba lépnek át?. De szimbóluma a hitnek és az életet végigkísérő tudás, ráció és tisztaság fényének is.
A kiállítást megnyitja Keresztury Tibor író és kritikus, a Litera.hu főszerkesztője, a MÜPA irodalmi szerkesztője.
(Forrás: Déri Múzeum)
(Fotó: derimuz.hu)
