eletkep1922_fit_640x10000
Életkép 1922-ből
Fotó: Fortepan

Mint azt Bódy Zsombor, Az összeomlás és a magyar társadalom 1918?1919 című könyv szerkesztője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézetének docense előszavában kiemelte: ?Az 1914?1918 közötti gazdasági mozgósítás, majd az összeomlás sokoldalú átalakításokat indított el a magyar gazdaságban és társadalomban, régebb óta tartó folyamatoknak pedig új irányt szabott, valamint belső társadalmi és politikai konfliktusokat is teremtett.? Az e konfliktusokban lecsapódó folyamatok egy részének feltárására vállalkoztak a kilenc tanulmányt tartalmazó kötet szerzői. Az írások alapos, eredeti forrásfeltáráson alapuló, új eredményeket közölnek, nem szakirodalmi összefoglalók vagy ismert tények, összefüggések új átgondolásai.

1922
Családi kép, 1922.
Fotó: Fortepan

A kötet egyik tanulmánya az első világháború demográfiai hatásait vizsgálja. A szerző, Koloh Gábor (Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde, Tübingen) megállapítása szerint ?a ?Nagy Háború? emléke mélyen belevésődött az emlékeztbe, akár a házasodás, a születések vagy a halálozások kapcsán. Az 1919-ben és 1920-ban megemelkedett házasodási arány az elmaradt házasságok pótlása mellett az özvegyek újraházasodását is jelentette. Érdemes ugyanakkor kiemelni a válások számának megemelkedését, és mivel ennek esetében nem látunk rövid távú visszarendeződést, érdemes azt a háborús hatás hosszabban megmaradó következményének tekintenünk.?

mentoauto_1927
Pécs első mentőautója 1927-ben
Forrás: Fortepan
Tomka Béla (Szegedi Tudományegyetem) arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon Trianon mennyire törte meg valójában a magyar gazdaság fejlődését. Írásában kritika alá veszi a békeszerződés gazdasági következményeinek hagyományos értelmezését, amelynek alapján ? mint írja ? ?különösen azt nem tudjuk magyarázni, hogy ? az európai gazdasági konvergenciákra és divergenciákra vonatkozó kutatások szerint ? a Trianon utáni Magyarország gazdasági teljesítménye nemzetközi összehasonlításban nem volt gyengébb, mint a dualizmus időszakában megfigyelhető relatív teljesítmény?.
Miként tudta finanszírozni magát ezekben az években Magyarország? ? teszi fel a kérdést az 1918 és 1924 közötti állami pénzpolitikát vizsgáló tanulmány szerzője, Pogány Ágnes (Budapesti Corvinus Egyetem). Bemutatja a stabilizációs kísérleteket, egyúttal megállapítja, hogy az I. világháború vesztesei közé tartozó Magyarország számára a jóvátétel elhúzódó rendezése lehetetlenné tette, hogy önerőből vessen véget az első világháború kitörésekor elindult inflációnak.
szantas_fit_640x10000
Szántás közben (1920)
Fotó: Fortepan/Tóth Ágnes

A parasztság 1918-as megmozdulásairól a marxista interpretációt ? ?forradalom? ? elvető írás szerzője, Csíki Tamás (Miskolci Egyetem) arra tesz kísérletet, hogy mindenekelőtt az eseményekről egy-két évvel később készült beszámolók, valamint a korabeli sajtó alapján ráirányítsa a figyelmet a vidéki társadalom ?forradalmának? sajátos logikájára

A háborús körülmények között és az összeomlás idején az akadozó élelmiszer-ellátás okait és következményeit vizsgáló írásában Bódy Zsombor kitér a mindennapos nehézségek társadalmi hatásaira is. ?Az élelmiszer-ellátás zavarai nem egyszerűen a mennyiségi hiány miatt keltettek feszültséget.

Sokan érezhették úgy, elsősorban a középosztályban, hogy olyan ételeket kényszerülnek fogyasztani, amelyek nem összeegyeztethetőek társadalmi pozíciójukkal, illetve nem jutnak hozzá olyanokhoz, amelyek megfelelnének annak. Ezért volt sokak szemében sérelmes a pacal vagy a kukoricakenyér, amely a fogyasztók számára leginkább állati takarmányként számon tartott növényből készült? ? írja.

hentes_1926
Veszprémi hentesüzlet (1926)
Fotó: Fortepan

Az élelmiszer-ellátás mellett a háborút és a trianoni békeszerződést követő időszak egyik legsúlyosabb problémája a szénhelyzet volt. A nehézségek megoldása érdekében külön szénkormánybiztosságot hoztak létre, amelynek dilemmáit jól érzékelteti a Nagy Péter (Eszterházy Károly Egyetem) tanulmányában olvasható eset. ?Célja volt például, hogy a fűtés korlátozása érdekében csökkentsék az üzletek és bizonyos intézmények nyitvatartását.

Már 1918 elején felmerült, hogy zárórájukat délután 5 órában szabják meg. Annak érdekében, hogy megállapítsák, az intézkedésnek lesz-e gyakorlati hatása, már január elején próbanapokat tartottak Budapesten. A kereskedők körében ez a terv természetesen erős elégedetlenséget keltett. Az elképzelés egyelőre nem vált valóra, mivel a korábban hazatérő kereskedőknek és alkalmazottaknak otthon emelkedett meg a gáz- és villamosáram-fogyasztása, így ez az elképzelés nemhogy csökkenést, hanem növekedést jelentett.?

lakasbelso
Lakáésbelső 1922.
Fotó: Fortepan

?Házkommunizmus? és ?lakásdiktátor? ? e két sajátos fogalommal is megismertet Nagy Ágnes (Budapest Főváros Leváltára) tanulmánya, amely a háborús évek, valamint a háborút követő időszak hazai lakásviszonyaiba enged bepillantást. A háborút követően az állam határozta meg, hogy ki mekkora lakásban lakhat. A szükségleteket és az azokhoz nem igazodó központi elosztást szemléletes példákkal is illusztráló írásból kiderül például, hogy a Tanácsköztársaság idején egy mérnök által készített javaslat ?minden elemében a háborús elosztási rendszerek logikájába illeszkedett. Alapelve a fővárosi lakosok és lakóhelyiségek számának teljesen racionalizált, minden más tényezőt kizáró matematikai viszonyba állítása volt.

Kettos_portre_1922
Kettős portré (1922)
Fotó: Fortepan

A szerző különböző szempontokból vizsgálja például a női munkavállalás problémáját, elismertségét, a pályaválasztás kérdését, illetve a háború hatását a házasságra. Ez utóbbival kapcsolatban megállapítja, hogy ?új házassági ideál volt (?) terjedőben, nevezetesen, hogy a felek választásában az érzelem, a testi, lelki, egészségügyi tényezők ugyanolyan lényeges szerepet kell, hogy játsszanak, mint a gazdasági megfontolások?.

1916-ban naponta átlagosan egymillió példányban jelentek meg a budapesti napilapok. Hogyan alakult át az újságírók helyzete, a lapok gazdasági háttere, a sajtó, valamint a hatalom viszonya az eseményekben bővelkedő, ezért hírekben is gazdag időszakban?

ujsagolvaso_1924
Újságolvasó (1924)
Fotó: Fortepan / Kurutz Márton

Ezeket a kérdéseket vizsgálja a kötet utolsó tanulmányában Tomka Béla, külön kitérve a papírhiány miatt kialakuló, a sajtó ellehetetlenülésével fenyegető helyzetekre, illetve a sajtó megrendszabályozására tett kísérletekre. Ez utóbbival kapcsolatban idézi Bethlen István miniszterelnököt, aki szerint a Tanácsköztársaság után ugyan indokolt lett volna több lap betiltása is, ?azonban erre már nincsen lehetőség, hiszen hat hónap alatt a sajtó minden ?bűne? elévült?.

Részletek itt.