Idén te kaptad a fiatal alkotók számára alapított Gérecz Attila-díjat, elsősorban Tengerlakó című kötetednek köszönhetően. Változik valami az elismerés hatására?
Ez egy pályakezdőknek adható elismerés, tehát attól függetlenül, hogy egy könyvet, ezáltal valamiféle teljesítményt díjaznak vele, számomra elsősorban megelőlegezett bizalmat jelent, amihez a későbbiek folyamán méltóvá kell válni.
Első kötetednek központi, meghatározó motívuma a víz. Miért olyan fontos ez az elem számodra?
Gyerekkoromtól kezdve víziszonyom van, talán ezért foglalkoztat annyira. Bár már megtanultam úszni, legfeljebb nyakig érő vízbe merek bemenni, soha nem megyek oda, ahol nem ér le a lábam. Riaszt az a tudat, hogy amíg fent úszom, nem érzékelem, hogyan változik alattam a víz mélysége, hogy ha leraknám a lábam, lenne-e még alattam valami. Pont olyan ijesztő ez a kísérlet a fennmaradásra, mint a jelenlétünk az ismeretlen mélységű múlt és jövő felett. Amíg az embernek az időben kell élnie, sohasem lehet igazán biztonságérzete.
Második kötetedben továbbviszed azt a nyelvezetet, ami a Tengerlakóra jellemző volt, vagy teljesen mással próbálkozol? Egyáltalán: mikorra várható a következő könyv?
Javítani, változtatni mindenképp szeretnék néhány dolgon, és ötleteim, terveim is vannak. A következő könyv anyaga is körvonalazódott, hamarosan be is fejezem. Az már a leendő kiadón múlik, hogy mikor jelenhet meg.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: Izsó Zita)
