A könyv előszavában így vall Maria Reichardt, azaz Tóth Mari, az esztéta Marburgban élő lánya: ?Egy életrajz megírása nehéz feladat. A szerző nem engedheti szabadjára fantáziáját, képzeletét, hanem nagy önfegyelemmel a tényekre kell szorítkoznia: iratokra, fényképekre, levelezésekre, feljegyzésekre, emléktárgyakra. De mi történik akkor, ha éppen ezek az alappillérek hiányoznak? Apám, Tóth Aladár gazdag hagyatékát özvegye, Fischer Annie gondosan óvta és őrizte. Az ő halála után azonban mindkettőjük hagyatéka avatatlan kezekbe került és pótolhatatlanul nyoma veszett.
Apám élete és kritikusi munkássága nyomon követhető, de Székesfehérvárott és Budapesten eltöltött gyerekkora és fiatal évei mintha nem is lettek volna. Ezt felkutatni, iskolák évkönyveiben keresni, vidéki, rég nem létező színházak és színtársulatok poros aktáit végigböngészni, egyetemek beiratkozási listáját tanulmányozni ? mindezt e könyv írójának kellett elvégeznie.
Ugyanez áll Apám Svédországban töltött éveire. Ennyi esztendő után nehéz volt svéd hatóságok és kultúrintézmények levéltárában nyomokra lelni. Éppen ellentétes a helyzet apám operaigazgatói éveivel. Ülések és megbeszélések jegyzőkönyvei, hivatalos levelezés minisztériumokkal és művészekkel, kritikák; az Operában számos dolog megmaradt. A túlzott anyagbőség miatt a szerzőnek ésszerű válogatást kellett és sikerült létrehoznia. Ez a része a könyvnek részletesen magában foglalja az Operaház és a zenei élet sorsát az akkori politikai körülmények között. Operabarátoknak szinte elengedhetetlen olvasmány.?
A cikk az Opera Magazinban jelent meg.
