 |
Az Örkény napjai című kétnapos (január 18-19.) voronyezsi program során - amely a Moszkvai Magyar Kulturális Központ támogatásával jött létre, és amelyen közönségtalálkozó, szakmai eszmecsere és színházi előadás is szerepelt - a küldöttség felkereste Örkény István don-kanyari hányattatásainak helyszínét és lerótta kegyeletét a rudkinói magyar katonai temetőben, valamint az orosz háborús emlékműnél is az 1943. január 13-i doni áttörésben és azt követően elesettek előtt. Örkénynek mindenütt vannak tisztelői, így Voronyezsben is - mondta az MTI-nek az irodalmi-történelmi útról beszámoló Tatyjana Voronkina, a magyar író alkotásait orosz nyelvre átültető, Örkény oroszországi emlékeit ápoló műfordító. Dmitrij Gyjakov író, újságíró, kiadó egy évvel ezelőtt fordult hozzá azzal a javaslattal, hogy nagy igény volna Örkény István, a zseniális magyar klasszikus Voronyezs című drámájának kiadására.
Radnóti Zsuzsa, az író özvegye nagy várakozásokkal indult ennek az útnak, de mint a több száz kilométeres utazásról vasárnap késő este megérkezve elmondta, sokkal megrázóbb és jóval sokoldalúbb volt az élmény, mint amilyenre számított.
"A magyarok és a voronyezsiek között valamiféle újfajta kapcsolat teremtődött, az ott élők másképp látják már a magyar megszállókat. Hirtelen megnyílt az emberi oldal a két nép kapcsolatában. Megindult az emlékek és érzelmek párbeszéde. Egyfajta mini missziót hajtottunk végre. Nyilván sok hivatalos küldöttség járt ott, de ez az érzelmi kapcsolat az emberekkel mintha először történt volna meg" - vélekedett Radnóti Zsuzsa. "Erre volna szükség, mert az egyetemista fiatalokban és az értelmiségben, akikkel találkoztunk, nagy a nyitottság a kapcsolatra. Teljesen megváltozhatna minden előítélet, ami megragadt bennük. Hiszen az ő Voronyezs-emlékük legalább olyan szörnyű, mint a mi Voronyezs-emlékünk" - mondta Radnóti Zsuzsa.
Örkény annak idején azzal magyarázta, mi is volt annak a jelentősége, hogy túlélte a poklot, hogy valakinek el kell mesélni, mi történt a magyar katonákkal.
