Szép Ernő (1884-1953) előbb népszerű költő volt, majd divatos színpadi szerző lett, miközben regényei irodalmi szenzációknak számítottak. Később egy időre szinte teljesen megfeledkezett róla az irodalmi közvélemény, és mostanában fedezzük fel újra mint a modern, abszurd irodalom hazai előfutárát. Pestre költözését követően élete szerkesztőségekben, kávéházakban, irodalmi körökben telt. Változatos szerelmek között élte a bohém fiatalember, majd a megrögzött agglegény életét. Ady Endre egyik legjobb barátja, de Molnár Ferenc legszűkebb baráti körének is tagja volt. Babits kezdettől fogva nagy költőnek, Hatvany Lajos a hazai városi irodalom egyik főalakjának tartotta. Aki ismerte, szerette, nagyra becsülte, de egészen komolyan senki sem vette ? ő sem saját magát, de a világot sem. Sohasem volt igazi ellensége, üldözöttként még üldözőit is igyekezett megérteni. Valójában azonban senkihez sem tartozott, magányos jelenség a magyar irodalomban. Humor és érzelmesség, halk bírálat és öngúny ötvöződik gyakran dalszerű verseiben, melyek gazdag érzelemvilággal tudják új meg új módon kifejezni e líra alapértékeit: a szeretetet, a megértést és a megbocsátást.
Forrás: Müpa
