A lap megjelenését az NKA támogatta. A szerkesztők szándéka az, hogy a klasszikus szépirodalmi szerzőkről és irodalmi jelenségekről szóló szövegeket a nagyközönség számára is könnyen érthető, érdekes stílusban fogalmazzák meg. A színes, képekkel illusztrált, igényesen megszerkesztett kiadvány szerkesztői az előszóban leírják, hogy az ?elfeledett nemzedékek, újjáéledő klasszikusok, korszakos irodalmi jelenségek vagy évezredes mítoszok? köré fogják szervezni a következő lapszámokat.
Az Illyés Gyula-szám 136 oldalon át szolgál számtalan érdekességgel. Vannak kiadatlan Illyés-szövegek (Beavatottak, Mi az, hogy idő?), melyeket kéziratban is olvashatunk. Oláh János Ady híres Bibliájának mintájára Illyés Bibliájáról ír, de olvashatunk Ferenczy Béni illusztrációjának kíséretében Puszták Népe részletet, vagy az író humoros recenzióját a korabeli budapesti telefonkönyvről. Az író úgy ír a telefonkönyvről, mintha egy világirodalmi klasszikus remekművét dicsérné: ?A klasszikus hatás azonban csak elvétve jelentkezik. A könyv erejét a whitmani lendületre emlékeztető enumeráció adja. [?] Mindazonáltal a könyv mindvégig megtartja emelkedettségét. Nem fáraszt el.?
 |
Gyutai Zsuzsanna Illyés és József Attila barátságáról ír. Sipos Lajos pedig Illyésről és Babitsról, melynek végén ismét nevethet az olvasó az író Babitsnak írt levelén, mely egy fénykép apropóján született: ?igen köszönöm a fényképet. Igazán kedves együttes. Arra a gyönyörü dalai-láma-fejre tekintve, amely az én ismerős ingemböl bámul a világba csak az vigasztal, hogy Mihály helyén viszont egy üstfoltozó cigány kesereg. Igy tehát, még van reménységem külsőmet illetőleg.?
Természetesen az író szerelmi költészetéről is olvashatunk, de a szám egyik legérdekesebb része az, amit kortárs alkotók írnak Illyésről. És persze nem maradhat el az Egy mondat a zsarnokságról-blokk: versrészlet, aztán Csontos János írása. Illyés közéleti szerepvállalása, műveinek színpadi adaptációi és a róla készült portrék zárják a rendkívül igényes számot, amit ezúton ajánlunk minden kedves olvasó figyelmébe.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: Irodalmi Magazin)
