Az egészestés vers-koncerten a szövegelők szerepében Horváth Kristófot (Színész Bob) és Tengler ?Napherceg? Gergelyt, a zenei szekcióban Eged Mártont (basszusgitár) és Szarvas Dávidot (perka, beatbox, loopstation) láthattuk, hallhattuk.
A versmondás hagyományos kereteit feszegető, a Slam Poetry eszközeivel operáló, de alapvetően a versből kiinduló est, fejezetekre volt tagolva, melyek sorrendjét kis cetlin, a nézőtér székeire helyeztek a mihez tartás végett. A kiváló dramaturgiával felépített színházi jellegű irodalmi est egyik fő jellemvonása az volt, hogy igyekezett Weöres olyan arcát is megmutatni, amely nem igazán ismert a nagyközönség előtt. Az est ötletének lényegét, központi kérdéseit, Színész Bob így foglalta össze korábban: ?Ha én egy ma élő Weöres Sándor lennék, hogyan mondanám el a saját verseimet? Lehetséges, hogy minden egyes verset ugyanazzal a patetikussággal szavalnék, a közönségtől zsigeri szomorúságot meg hanyatt eső tiszteletet elvárva? Elképzelhető-e, hogy ne akarnék minden játékot kipróbálni? Elképzelhető-e, hogy ne hatna rám a rap, a slam, a reggae, a drum n bass, a hip hop, a dub? Elképzelhető-e, hogy ne akarnék egy kockázatos utazást tenni a saját időmben? Akárhogy is, most mi magunk visszük el a Sörös Wándort erre az utazásra. Gyertek, vigyük együtt!?
 |
| Tengler Gergely |
A több érzékszervre ható effektek, a zene, a színpompás vetítés (vj), a dinamikus, helyenként elrappelt, elslammelt szövegek, sajátos lüktetést adtak az estnek, a színpadhoz egészen közel ültetett nézősereg pedig még inkább felerősítette ezeket a hatásokat. Az előadás alatt önkéntelenül is az járhatott az ember fejében, hogyha Weöres élne, büszke lenne erre a fiatal generációra, akik az ő belső világából építettek egy mai, egészen friss, de ugyanazt a mondanivalót közvetítő világot, amelyben korosztálytól függetlenül mindenkinek jár egy kis weöresi-varázslat, most épp slam-mel, basszusgitárral, vj-vel, beatbox-szal.
(Tóth Júlia Éva)
