A kiállítás az internacionális gótika világától a reneszánszon át a manierizmus időszakáig ívelő két évszázad német nyelvterületen készült rajzaiból kínál válogatást, kiemelten vizsgálva Dürer réz- és fametszeteit.
A Szépművészeti Múzeumban őrzött korai német rajzok együttese mintegy kilencezer lapot számlál; a nemzetközi rangú gyűjtemény darabjait felsorakoztató kiállítás több mint fél évszázada volt legutóbb látható az intézményben.
Azért döntöttek a kiállítás meghosszabbítása mellett, mert az elmúlt időszakban a járványügyi korlátozások miatt kevesesebb látogatónak volt lehetősége megtekinteni a kiállítást.
A Bodnár Szilvia által rendezett kiállítás hat szekcióban (A kezdetek: 15. századi rajzok; Albrecht Dürer és köre; Chiaroscuro rajzok; Az önálló tájábrázolás kezdetei és a fiktív táj; Előkészítő rajzok, valamint Művészet II. Rudolf prágai udvarában) mutatja be a korszakot.
Albrecht Dürer, a német reneszánsz újító művésze a húszas éveiben járt Velencében, ahol az itáliai reneszánsz művészetelmélet kérdéseit tanulmányozta: az ideális emberi arányok megragadását, a természet minél hívebb ábrázolásának lehetőségét, a perspektíva és az anatómia problémáit kutatta.
Nürnbergbe hazatérve műhelyéhez tehetséges fiatal művészek csatlakoztak, akik rajzstílusára nagy hatást gyakoroltak a virtuóz mester alkotásai. A Szépművészeti Múzeum Dürernek két saját kezű rajzát őrzi, de további művekkel, például Hans Schäufelein tollrajzával és a Lándzsás lovassal kapcsolatban is felmerült korábban Dürer szerzősége.
A gyűjtemény Dürernek csaknem kétszázötven metszetével is büszkélkedhet. Ezek közül tíz látható a kiállításon, például a három „mester rézmetszetként” ismert lap: A lovag, a halál és az ördög; a Melencolia I és a Szent Jeromos a dolgozószobában.
Az egy-egy kompozícióval szereplő Hans Schäufelein és Hans Baldung Grien 1503-tól dolgozott Dürer műhelyében üvegablakterveken és fametszetes könyvillusztrációkon, Wolf Traut pedig 1505-től vett részt velük együtt a fametszetek tervezésében. Hans von Kulmbach, akinek egy üvegablakterve látható a kiállításon, feltehetően 1504-1505 körül érkezett Nürnbergbe, ahol haláláig üvegablakok tervezésével és oltárképek festésével foglalkozott.
A tárlatról írt cikkünk itt olvasható.
Kép forrása: Szépművészeti Múzeum
