Jávor Piroska 1969-ben festőként végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Szentiványi Lajos és Barcsay Jenő tanítványaként. Férjével, Asszonyi Tamás szobrászművésszel 1969 óta a szentendrei Új Művésztelepen él és dolgozik.
A '70-es években és a '80-as évek elején zománcművészettel foglalkozott. Készített szövött kárpitokat, egyedi és sokszorosított grafikákat, akvarelleket. A 80-as évek végétől olajképeket fest. Számos jelentős egyéni kiállítása volt itthon és külföldön, több csoportos bemutatón vett részt.
Alkotásait kortársművészeti gyűjtemények, hazai és külföldi magángyűjtemények őrzik.
Az ÚjMűhely Galériában rendezett kiállításán a 2004 és 2019 között készült "születésnapi képek" mellett a tizenöt évet reprezentáló festményeit mutatja be.
Emblémaszerű sorozatokat fest, sűrű, telt színviszonylatokat használ. Képei szimmetrikus, zárt kompozíciók, tiszta harmóniák. "Képei lehetnek labirintusok, belső utazások, lehet az idő szimbóluma, lehetnek kevésbé megfejthető jelek is: talány, szórakoztató titok, játékos arabeszkek gyűjteménye" – írta róla Mayer Berta festőművész.
Motívum, jel, szín – ezek Jávor Piroska festőművész hívószavai. Sokszor egy motívum kiemelődik, ismétlődik, változik.
Egy különös, csak a művész által ismert motívumkincs részei, részletei nagyítódnak fel. Képei organikus szimbolikát sejtetnek, lírai megfogalmazásban. Természeti motívumai és személyes, megfestett tárgyai szabad asszociációkat közvetítenek, a gondolat és álom keverékei.
Képein a geometrikus-absztrakt formák gyakran kereszteződnek, de a hozzájuk kapcsolható fogalmi vagy érzelmi tartalmak szabadon átrendezhetőek. Festményeinek meghatározó színe a kék és ellentéteként a piros, ezeket és a többi színt is tisztán használja. A nonfiguratív gyakorlat, a szín önkifejező ereje nála ábrázoló funkciót kap.
A tiszta festői problémák foglalkoztatják. A szín- és színrelációk, a formák egyensúlya és ütköztetése, horizontális, vertikális mozgások, közelítő és távolodó motívumok harmóniája és diszharmóniája érdekli.
Jávor Piroska képei nem csak a látvánnyal foglalkoznak, hanem a tárgyak mögötti valósággal, ahol az absztrakció és az olvashatóság különböző fokozatait fedezhetjük fel.
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
