Az alkotó látszólag egymástól független szálakat kapcsol össze: a kelet-európai zsidó tapasztalatot, a kozmosz feltárását és a szovjet űrprogramot.
Koncepciójában a futurizmusnak az egyetemes, a világi és a tudományos fejlődés egységét hirdető narratíváját követi. A kiállítás a kozmosz, a kozmonautika és a jiddis kultúra összekapcsolására összpontosít, és három fejezetből áll.
A Kozmopoliták az űrben című alkotás Volf Gordinnal és bátyjának, Aba Gordinnak, e két orosz birodalomban született zsidó teoretikusnak állít emléket. A Gordin testvérek panarchistáknak nevezték magukat, Volf 1920-ban létrehozta az egyetemes-kozmikus kommunikáció nyelvét, és AO-nak nevezte el. Gordin hangsúlyozta, hogy nyelvük univerzális, és az egyetemesség kizárja a már meglévő ábécéket. A kiállításon Fiks valós és képzeletbeli kapcsolatokat tár fel az AO nyelv és a jiddis nyelv között.
A gyökértelen kozmonauta című munka Ari Sternfeld szovjet tudósról, az űrhajózás egyik úttörőjéről szól. Sternfeld fő munkái az űrhajók leghatékonyabb repülési pályáinak kiszámításával foglalkoztak. Mint jiddis anyanyelvű tudós a 1930-as években Párizsban a Zsidó Munkások Iskolájában adott elő jidddisül a kozmoszról és az kozmonautikáról és az 1970-es években folytatta jiddis nyelvű előadásait az űrkutatásról. Emlékirataiban leírta, hogy már fiatal fiúként magával ragadta az űrkutatás eszméje a héber imádság Kiddus Levanah (az áldás a Holdon) olvasása alatt.
A kiállítás harmadik fejezete a Szovjet kozmosz címet viseli és Boris Volynovról emlékezik meg. 1961-ben, ugyanabban az évben, amikor Jurij Gagarin az űrbe repült, a Szovjetunió kiadta a szovjet jiddis magazint, a Szovjet Himlandot (Szovjet haza), ami beszámolt a szovjet űrprogram eseményeiről is, és azokat a szovjet jiddis identitás és kultúra részévé tette. Ugyanakkor az állam által vezetett antiszemitizmus miatt
Boris Volynov (Gagarin barátja és közeli társa) a zsidó származásának köszönhetően több beütemezett űrutazásból is kimaradt.
Valójában az „érintett állampolgárok” által a szovjet hatóságokhoz küldött levelek azt követelték, hogy „ne küldjenek zsidót űrbe.” Csak 1969-ben, majd 1976-ban lett lehetősége Volynovnak kijutni az űrbe – ezzel egyidőben indult el a szovjet zsidó „kivonulás” a Szovjetunióból.
A Szovjet kozmosz a tények és fikció keveréke, amely a szovjet űrprogramot zsidó szemszögből meséli el. A fejezet azt az ötletet bontja ki, hogy a kozmosz és a tudományos haladás a szovjet zsidók befogadó hazája lett. A szovjet zsidó tapasztalat tehát a száműzetés folytatása: várva, hogy zöld utat kapjon és az Egyesült Államok vagy Izrael felé tartó repülőre kerüljön, vagy egy űrhajó kilövési engedélyét, hogy elérje a „hazát”.
A kiállítás október 9-ig látogatható a 2B Galériában.
Forrás: 2B Galéria
