Jókai könyvkötője a kor sztárvállalkozója volt
A Ráth György-villában július 19-én megnyitott, Gottermayer-univerzum – Jókai könyvkötője című kiállítás hőse kivételesen tehetséges mester és vállalkozó, aki a maga erejéből a legnagyobb írók, művészek – köztük Jókai – díjakkal elhalmozott munkatársa és egy jövedelmező iparág legmegbecsültebb munkaadója lett.
A kiállításmegnyitó a Városligeti fasori Ráth-villa kertjében, egy teljesen megtelt sátorban és filmvetítéssel kezdődik, amely a könyvkötés munkafázisait mutatja be a lehető legrészletesebben, mintha bennünket is könyvkötésre akarna biztatni (a film a kiállításnak is része). A fűzéstől a gerinc gömbölyítésén, az oromszegésen, a táblák felhelyezésén, borításán át az aranyozásig mindent bemutat. Ezt először furcsállom, de aztán rájövök, miért: egyrészt mert egy könyvkötőről és a 19. század legszebb küllemű magyar könyveiről szóló kiállítást kis túlzással meg sem lehet érteni, ha azt a műgondot, fáradságos és aprólékos munkát nem ismerjük, amelyek a keletkezésükhöz szükségesek, másrészt pedig mert – mint a sláger és Makk Károly önéletrajzának címe olyan meggyőzően érvelt mellette – „szeretni kell, ennyi az egész”. Nincs mese: mindent csak akkor érthetünk és ismerhetünk meg teljes mélységében, ha közben észrevétlenül meg is szeretjük. A filmes beavatásra azért van szükségünk, hogy a leghíresebb egykori magyar könyvkötőüzem történetére és ennek ellenére kevéssé ismert tulajdonosa, Gottermayer Nándor életpályájára már félig-meddig értő szemmel tekinthessünk, és kivételes teljesítményét igazán értékelni tudjuk.
Juhász Anna, az esemény házigazdája a Jókai-bicentenárium jeles eseményeként beszél az időszaki kiállításról, amelynek a Gutenberg-galaxisra utaló címe azokra a sokak számára az egykori, sokszor rejtekben maradó szakemberekre irányítja a figyelmet, akik a könyvtárgyakat létrehozták, „testet adtak” a betűknek, a szövegnek, az irodalmi alkotásoknak, a méltó „csomagolás” révén értették meg a széles közönséggel, hogy mekkora kincs a könyv: a tervezőknek és a könyvkötőknek. A cím második része, a Jókai könyvkötője pedig azt teszi egyértelművé, hogy miként kapcsolódik ez az esemény a Jókai-bicentenáriumhoz.
Szikszai Zsuzsanna, a makói József Attila Múzeum igazgatója megköszöni, hogy Cselovszki Zoltán főigazgató megnyitóbeszédre kérte fel, mert ezt a vidéki muzeológusok és a múzeumi szakma egységének elismeréseként értékeli. Ő ezentúl még azt is tapasztalja, hogy a vidéki múzeum közelebb van az emberekhez, szervesebben beépül az életükbe. Ez a kiállítás szerinte azért fontos, mert bemutatja, hogy a könyvtárgy születéséhez mennyi szakember munkájára, igényességére van szükség. A „makói kapcsolatra” is kitér, ami a jelenlétét még indokoltabbá teszi: Jókai ugyan soha nem járt Makón, de egyik hősét a város szülöttéről: Dobsa Lajosról, Petőfi barátjáról mintázta.
Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója szerint a kiállítás különleges életmű előtt tiszteleg. Gottermayer Nándor, egy serfőzőmester fia kézműves és vállalkozó, a kézi aranyozás és a modern gépek alkalmazásának egyaránt a virtuóza lesz, és a századforduló sikertörténetét csinálja meg. Könyvkötészetet alapít, éppen jókor, az 1880-as évekre ugyanis már kialakul az a könyvszerető réteg, amely a könyvtárgy szépségére is ad, és büszkélkedni akar a könyveivel. Kétszázhúsz fős Királyi Pál utcai üzeme az egyik legmodernebb Európában, és Ferenc Józseftől éppúgy díjat kap, mint XIII. Leó pápától.
Cselovszki Zoltán legfőbb mondanivalója az, hogy ne adjuk fel a Gutenberg-galaxist, és sokkal inkább a mindannyiunknál ott levő mobiltelefontól féljünk – mivel előbb-utóbb veszélyes hulladék lesz belőlük –, mint a szép könyvektől, amelyeknek fenntartható erdők fái is adhatják az alapanyagát.
A kiállítást Darabos Edit kurátorral járjuk be. Sok a szöveg – figyelmeztet –, de fontos információkat hordoz. Számomra aztán nem is tűnik annyira soknak: a könyvek és a rengeteg (részben könyvekről készült) kép van a középpontban, a melléjük rendelt szövegek pedig csak ahhoz próbálnak hozzásegíteni, hogy lássuk is, amit nézünk.
Elsőként egy olyan vállalkozásról esik szó, amely Jókait és Gottermayert (továbbá nem mellesleg Révai Mórt, a könyvkiadót) összekapcsolta. Ez a vállalkozás Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben 21 kötete volt, amelyek megalkotását a trónörökös Rudolf kezdeményezte. Jókai szerkesztette, Gottermayer felelt a külcsínért, és 42 művész ezerhatszáz rajza illusztrálta. A sikeres sorozatnak nagy szerepe volt a magyar könyvkötőipar önállósulásában (korábban a német és az osztrák kötészetek uralták a piacot).
Az első teremben tisztázzák a kiállítás alapcélját: a könyvkötészet iparművészi rangjára akarnak vele ráébreszteni, és azoknak a munkájával megismertetni, akik a könyveket tervezik, illusztrálják, kötik. Gottermayer Nándor (1852–1924) azért ideális személy ennek a szemléltetésére, mert maga is mestere volt a szakmának, de mint vállalkozó az ágazat fejlődését is meghatározta. Jókaihoz pedig több szálon is kapcsolódott, például a Révai-életműkiadás kötetei az ő felügyeletével és üzemében készültek.
Mai szemmel is bámulatos díszítésű, például bőrintarziás könyveket csodálhatunk meg, bizonyos kötetek láttán pedig a felismerés öröme lep meg: a régi családi könyvtár nagy becsben tartott könyveit, főleg klasszikusaink műveit fedezzük fel, és ez ráébreszt, hogy a könyvművészet már gyerekkorunk óta szinte természetes módon volt jelen az életünkben, sokszor anélkül, hogy tudatosítottuk volna.
A második teremben a könyvkötészet műhelyébe, a csoda kulisszatitkaiba tekinthetünk be, a szó szoros értelmében is, mivel a sarokban századfordulós műhely-rekonstrukció fogad aranyozóbélyegzőkkel, betűszekrénnyel, préssel, fűzőállvánnyal, továbbá olyan eszközökkel, amelyek funkcióját csak a szakma elsajátítása során ismernénk meg. Megismerjük továbbá az üzemek építésének és bővítéseinek történetét, valamint a „gottermayeristák”, azaz Gottermayer munkásainak életét is, akik a leírás alapján egymást tisztelő-szerető közösség voltak, távol a munkaadójukkal szembeni bármiféle berzenkedéstől.
Fotók forrása: MNMKK Iparművészeti Múzeum
