A Duna Televízió nézői láthatják először vasárnap délután 13.55-től Lerner Balázs Inverse Everest című új tudományos-ismeretterjesztő filmjét. A mecenatúra-támogatással készült alkotás egy 2016-os magyar expedíció útját kíséri végig bolygónk akkori legmélyebb ismert barlangjába. A film írójával és rendezőjével egyebek mellett a nehéz forgatási körülményekről, a kevés pénzből alkotó magyar természetfilmesek nemzetközi megítéléséről beszélgettünk, és arról, hogy miért esik egy díj gyakran egyszerre jól és rosszul is.
Abházia szakadár terület a Kaukázusban erős orosz befolyással, de a legtöbb állam Grúzia részeként ismeri el. Mennyire volt nehéz bejutni?
Szerencsénk volt. Épp akkor nyitották meg a határt a külföldiek és a helyiek előtt is, amikor az expedíció odaért.
A barlang legmélyebb pontjára ukrán barlangászok jutottak le 2004-ben, és azóta több expedíció járt ott, de képekben ti dokumentáltátok először.
A nemzetközi expedíció segítsége nélkül ez nem lett volna lehetséges. Már a végpontig rögzített kötelek és kiépített táborok várták a magyar csapatot, amelynek már tulajdonképpen "csak" haladnia kellett a rögzített kötelek mentén. Természetesen a fotós és filmes felszerelés és annak használata is egy átlagos barlangászcsapathoz képest jelentősen lassította a haladást. A hidegben technikai eszközökkel is bíbelődni nagyon embert próbáló. Egyetlen jól bevilágított fotó elkészítése akár több óra is lehet. Nem véletlen, hogy ezt eddig senki sem vállalta. A barlang vizes, nyirkos, és az ember hiába van speciális ruhában, átázik, átfázik.
Voltak technikai gondjaitok?
Egy mikrofon csak két-három napig működik ilyen körülmények között, az akkumulátorok sem úgy viselkednek, ahogy általában, és a sötétben, fáradtan nagyon könnyű leejteni egy kamerát, mert azt hisszük, hogy már magunkhoz kapcsoltuk. A magyar kutatócsapat nagy segítségünkre volt a film elkészítésében. Egyébként mind az írást, mind a rendezést ketten végeztük Balázs Gergely kollégámmal, a producer és vezető operatőr Tóth Zsolt Marcell is nagyon sokat tett hozzá a vállalkozásunkhoz.
Miben különbözik egy ?barlangos film? a többitől?
A barlangi filmeknél szinte lehetetlen teljesen dokumentarista eszközökkel élni. Egyrészt annyi fény összesen nincs egy barlangtúra során, ami a képernyőn vagy vásznon is élvezetessé tenné a filmet. Egy ilyen forgatás majdnem olyan, mint egy játékfilmes. A kutatók bizonyos értelemben eljátsszák az adott jelenetet: a felvétel kedvéért adott esetben háromszor is végigmennek a kötélpályán.
Milyennek látod a magyar természetfilm helyzetét?
A magyar természetfilm ott van a világ élvonalában, rangos nemzetközi fesztiválokon folyamatosan nyerik a díjakat, ráadásul úgy, hogy a filmjeink nagy része tizedannyiból készül, mint mondjuk egy külföldi produkció.
A film a Médiatanács Kollányi Ágoston-pályázatának támogatásával készült, és már a hetedik olyan mecenatúraprogramos alkotás, amelyben közreműködtél. Mekkora segítség a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programja?
Ebben a kategóriában szinte ez volt az egyetlen lehetőségünk az elmúlt években, hogy filmeket készítsünk. A támogatási összegek nemzetközi mércével mérve nagyon alacsonyak, de magyar mércével mérve meg elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ember professzionális segítséget vehessen igénybe. Balázs Gergővel közös filmünknek Ruskó Péter és Székely Márton szerezte a zenéjét. Ez nem valósulhatna meg egy ?gerillaprodukcióban?. Így történhetett meg, hogy a srácok megnyerték a NaturVision, a legnagyobb német természetfilmfesztivál legjobb filmzene díját a Budapest Infernóval, ami hatalmas elismerés. A világ legjobb természetfilmzenéjét írták meg.
A teljes interjú a mediatanacs.blogon olvasható.
