A kép elválaszthatatlan az azt létrehozó médiumtól. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy alkotás print, ofszetnyomat, olajfestmény vagy éppen fotó formájában áll előttünk. Ez nem csupán a képminőség szempontjából bír jelentőséggel, hisz korunk képzőművészete előszeretettel teszi a különböző képalkotási lehetőségek belső logikáját a mű szerves részévé.
Köves Éva is a képalkotás logikájának kiaknázására törekszik a fotó és a festészet médiumát ötvöző alkotásain.
Vásznakra kasírozott nagyításain leggyakrabban az 1920-as és 1930-as évek szocio-, illetve experimentális fotóinak világát idéző állványszerkezetek, kirakatüvegek, városképek, újabban pedig kaptár- és falazattextúrák, valamint első pillantásra kaotikusnak tűnő vízfelületek jelennek meg. A kultúrtörténeti reflexió nem véletlen alkotásaiban. A művész különös erővel vonzódik a korszak művészetének ahhoz a fordulatához, amikor a geometrikus konstrukciók jövőbeni kollektivizmust hirdető ideogrammái helyébe a fotóban megtestesülő kollektív valóság és demokratikus – azaz mindenki számára ugyanazt a látványt nyújtó – leképezés univerzalitása lépett; amikor El Liszickij és Moholy-Nagy László felvételei és fotogramjai immár nem a jövő kollektivizmusát, sokkal inkább a fotó kollektív valósághoz kötődő, nyersanyag voltát hangsúlyozták.
A Szikra bemutatóteremben megtekinthető kiállítás április 28-án nyitotta meg kapuit, és június 6-ig várja az érdeklődőket.
Nyitókép: Köves Éva: Káosz I. (2019.), fotó: Mester Tibor
