Magyarországon nincs olyan gyermek, aki ne tudná már óvodás kora óta kívülről fújni a Gábor Áron rézágyúja kezdetű népdalt. A közismert katonadal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc székely ágyúöntő hőséről, Gábor Áronról szól.
Gábor Áron kultusza már 1849-ben elkezdődött, amikor a magyar közönség a háromszéki ellenállás részleteiről először értesült. Erre erősített rá az ágyúöntő tüzér őrnagy hősi halála. A kultusz igazi felvirágzására az 1890-es években került sor. Ekkor még éltek Gábor Áron harcostársai, megindult a vonatkozó emlékiratok kiadása, hagyatékának megjelentetése. Jókai Mór is önálló elbeszélést írt róla a Forradalmi és csataképek című novellagyűjteményében, ebben említve, hogy
szerinte az első ágyú neve Jancsi volt.
Gábor Áron egy mindenkihez közel álló hős lett, alakjában ott van a székely találékonyság, a meg nem alkuvás, a tettrekészség és a hősiesség. Nem isteni hérosz, hanem olyan személy, aki akár a szomszédunk vagy ismerősünk is lehetne.
„Lészen ágyú” kezdetű legendás beszédét 1848. november 16-án tartotta, elnyerve ezzel az ágyúöntésre a felhatalmazást.
Irányítása alatt körülbelül 70 löveg készült, amelyből csak egyetlenegy hiteles ágyúcső maradt fenn.
A most kiállított löveget 1906. augusztus 18-án találták meg vízvezeték-szerelés közben Kézdivásárhelyen, a hajdan a löveggyárnak is otthont adó Rudolf Kórház udvarán. Az ágyú 1923-ban Kézdivásárhelyről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került. 1971-ben azonban Bukarestbe, a Román Nemzeti Történeti Múzeumba szállították. A székely ereklye hosszas politikai előkészítés után, 2010-ben kerülhetett vissza a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol 2011. március 15-től állandó kiállításon volt látható.
A hányatott sorsú, becses műtárgy sok egyéb 1848–49-es ereklyével együtt most Kecskemétre érkezett, s 2021. július 25-ig a Cifrapalotában vendégeskedik.
Nyitókép és képek: Kecskeméti Katona József Múzeum/Bahget Iskander
