Az ember, aki ott se volt (The Man Who Wasn’t There, 2001)
Santa Rosában, Észak-Kaliforniában járunk 1949 nyarán. Ed Crane (Billy Bob Thornton) – sógorával, Frankkel (Michael Badalucco) együtt – egy álmos kaliforniai kisváros borbélyüzletében dolgozik. Ed okkal gyanítja, hogy feleségének, Dorisnak (Frances McDormand) viszonya van munkahelyi főnökével, Big Dave-vel (James Gandolfini). Mivel amúgy is elégedetlen az életével, ez jó ürügy arra, hogy egy kedvezőnek tűnő befektetés érdekében névtelenül megzsarolja a férfit. Az érintett ki is fizeti a kért összeget, de iszonyúan felbőszül, amikor megtudja, ki áll a dolgok mögött. Akaratlan halálesetek és szándékos gyilkosságok követik egymást, az út egészen a tárgyalóteremig és a siralomházig vezet.
A filmet jegyző Coen testvérek mindig is nagy rajongói voltak a film noir-oknak. Első filmjük, a Véresen egyszerű is A postás mindig kétszer csenget adaptációja volt. Az ember, aki ott se volt is tisztelgés a műfaj előtt. Roger Deakins világhírneve is valahol itt kezdődött: az azóta Oscar-díjas operatőrt a legnagyobbak között tartják számon, és több alkalommal is nyilatkozta, hogy igazán büszke erre a filmre.
In Search Of A Midnight Kiss (2007)
A 29 éves Wilson (Scoot McNairy) épp élete legsanyarúbb évét élte át: nemrég érkezett az „angyalok városába”, szilveszter közeledtével egyedül van és pénze sincs. Bezárja az ajtót, lehúzza a rolót és felmászik az ágyba, megfogadja, hogy így éri majd az újév. Legjobb barátja (Brian McGuire) tanácsára mégis közétesz egy hirdetést a Craigslisten, hogy partnert keres magának éjfélre. Erre reagál Vivian (Sara Simmonds), aki pedig egy csalódás után elhatározta, hogy éjfélkor a „megfelelő” férfival lesz.
Az In Search Of A Midnight Kiss egy amerikai független romantikus vígjáték, amelyet Alex Holdridge írt és rendezett. A National Board of Review 2008-as top 10-es listájára került, melyen a legjobb független filmeket gyűjtötték össze, 2009-ben pedig elnyerte a John Cassavetes-díjat a nagy presztízsű Independent Spirit fesztiválon. Az abszurd módon kis költségvetésű film bemutatója a Tribeca Filmfesztiválon volt 2007-ben, és azóta a világ számos fontos filmes eseményén „megfordultak” a történet szerethetően szerencsétlen, hiteles és mindenkihez szóló, „igazi” karakterei. A film eredeti nyelven érhető el a Google Play kínálatában.
Antenna (La Antena, 2007)
Az Antenna argentin filmdrámát Esteban Sapir írta és rendezte, Valeria Bertuccelli, Alejandro Urdapilleta, Julieta Cardinali, Rafael Ferro és Florencia Raggi játszik benne.
A szinte néma, fekete-fehér film elején kezeket látunk egy írógépen. Így csöppenünk bele a különös világba: az alkotás egy olyan város történetét meséli el, amely elvesztette a hangját. A hangot egy bizonyos Mr. Tv lopta el. Az emberek levegőbe írt szavakkal kommunikálnak. Egyetlen embernek van hangja, a tv-nél dolgozó énekesnőnek, La Voznak, valamint a szemnélküli fiának, Tomásnak, de ezt igyekeznek titokban tartani. Megismerünk egy kis családot, akik megkísérlik visszaszerezni ellopott hangjukat.
A némafilmkorszak 99 százalékig fekete-fehér volt, és az Antenna alkotói a formán kívül más tekintetben is ide nyúltak vissza. A korszak egyik legnagyobb hatású műfajára, az expresszionista filmre reflektál. Ezek a lélek és az érzelmi állapotok változásait nem csupán világítással, hanem a díszletekkel is közvetítik: torz utcákon, torz házak között maszkolt színészek „kísérik” a nézőt. A számos neves díjat nyert Antenna ezt az időszakot dolgozza fel hűen.
A torinói ló (2011)
A nyitójelenetben egy lovat látunk a viharos szélben küzdeni, hogy haza tudja vinni gazdáját és a szekeret. Egy tanyára érnek, ahol egy kunyhóban él a férfi lányával és a lóval. A férfi félig béna, lánya öltözteti és vetkőzteti minden nap, kötelességszerűen. Ugyanígy ő tölti ki minden reggel a két pohár pálinkát, ő főzi meg mindennap ebédre a két darab krumplit is, ennyi az összes eledelük. A lány naponta egyszer mozdul ki, amikor a kútra megy vízért a két vödörrel. Ennyi a nap.
A torinói ló Tarr Béla filmes életművének – nyilatkozata szerint – utolsó alkotása. Derzsi János, Bók Erika és Kormos Mihály játszik benne. A címe arra a lóra utal, amelyet 1889. január 3-án Friedrich Nietzsche pillantott meg, ahogy kilépett torinói lakásából. Úgy tartja a történet, hogy a kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus odalépett az állathoz, majd hatalmas zokogásban tört ki és átölelte. Ezután hazavitték és ágyba tették Nietzschét, aki innentől kezdve élete hátralévő tíz évét némán, szellemi leépülésben töltötte. A fekete-fehér kép a számos díjat – többek között a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medvéjét és FIPRESCI-díját – elnyert alkotásban az elidegenedést erősíti a nézőben.
Nyár (Leto, 2018)
A nyolcvanas évek szűk levegőjét és a ma is óriási kultusznak örvendő Viktor Tsoyt (Teo Yoo) és Mayk Naumenkót (Roman Bylik) mutatja be Kirill Szerebrennyikov 2018-as filmje, a Nyár. Szomorú aktualitást ad a hatalom és a művészek kapcsolatát egyik központi témájának állító filmnek, hogy rendezőjét a forgatás alatt az orosz állam csalással vádolta meg, és épp a napokban ítélték el. A Nyár a 2018-as Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, hatalmas kritikai sikerrel.
A filmben nincs túl sok direkt történés. Egy „szerény” szerelmi háromszög mellett, amelynek Choi, Naumenko és Naumenko felesége, Natalia (Irina Starshenbaum) a részesei, főként olyan jeleneteket látunk, melyek a zenészek természete, a zenészlét köré épülnek. Van, hogy a buszút során spontán dalra fakadnak az utazók, mindezt kézzel rajzolt grafikák tarkítják. A stiláris keverék mellett, amelyet ezek a nem narratív szekvenciák hoznak létre, azt is jelzik a közönség számára: a tartalom nem életrajzi anyag.
A Nyár ambiciózus film. A fiatal főszereplők a saját felépített ideológiájukkal és elvárásaikkal törnek fel. Generációs konfliktusokat látunk, valamint azt, ahogy a rock and roll szétzúzza a társadalom pártvonalát. A zene segíti a film ritmusát, jól igazodik hozzá. A karakterek párbeszédei valósághűek, hietelesek, beszédes ellenpontként szolgálnak ezekkel szemben a zenés jelenetek. A Nyár elérhető a Cinego kínálatában.
Sok olyan fekete-fehér film készült a 2000-es évek után is, amelyeket mi bármikor szívesen újranézünk. Hamarosan bővítjük a listát, és újabb kedvenc alkotásainkat gyűjtjük egybe.
Nyitókép: In Search Of A Midnight Kiss
