Keleti Éva Budapesten született 1931-ben. Az ELTE Természettudományi Karának fizika–kémia szakán tanult, majd, hogy értsen valamit a fotózásból, a Magyar Fotó Vállalatnál próbált ismereteket szerezni. Megérezve a fotólabor illatát, beleszeretett a műfajba, és otthagyta az egyetemet. A riportertanfolyamot Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként végezte el. Dolgozott többek között a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, a Magyar Távirati Irodánál (MTI), az Új Tükörnél, a HT Pressnél, a Gamma Képügynökségnél, az Europress fotószerkesztőségnél, ahonnan huszonkét év után, 2014-ben távozott. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában a Press Institute felkérésére, de a Magyar és a Nemzetközi Újságíró Iskolában is oktatott.
A színházi fényképezésben iskolát teremtett, fotóinak legtöbbje színpadi eseményekről szól, némelyik a magyar fotótörténet emblematikus darabja lett. Tímár Józsefről készült képe, ahogy a nagybeteg művész megemeli bőröndjét, hogy színpadra lépjen Az ügynök halálában, balettos képei, a Latinovits–Ruttkai párosról készült sorozata a fotótörténet klasszikusai lettek. Közel tudott kerülni a színészekhez, akik − a hiúságot is félretéve − elfogadták szempontjait, beállításait, és nemcsak elfogadták, de be is fogadták. Képei személyessége, közelisége ennek köszönhető, valamint a színház és a színészek iránti szeretetnek, amely egész pályafutására jellemző. Az elkapott jelenetek, arcok mögött persze sok ezer óra, sok százezer kattintás húzódik meg. Így örökített meg felejthetetlen pillanatokat a színpadon és a magánéletben is.
Fiatalon elhatározta, hogy hatvanéves korában leteszi a fényképezőgépet. Úgy gondolta, hogy a fotográfiáról sok mindent sokféleképpen lehet elmondani.
„Ha mások munkáival foglalkozom, ha kiállítást szervezek, ha könyvet szerkesztek, ez majdnem ugyanaz, mintha fotografálnék, csak más kifejezési eszközökkel ”− mondta, és így is tett. 2019-ben azonban ismét fotózni kezdett, újra felkereste régi kedves modelljeinek egy részét, de sokan, több tucatnyian, főként fiatal művészek először álltak kamerája elé.
Képein túl nemzetközi kapcsolataival is sokat segít a honi fotózásnak. 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1997-től elnöke volt. Több alkalommal tagja volt a World Press Photo és az Interpress Photo zsűrijének. 2015-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke.
Művészetét 1975-ben Balázs Béla-díjjal, 1987-ben érdemes művész címmel, 1997-ben Arany Tulipán-díjjal (World Press Photo), 1999-ben életműdíjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2005-ben Táncsics Mihály-díjjal, 2007-ben Aranytollal, 2008-ban Prima Primissima Díjjal, 2013-ban kiváló művész címmel, 2014-ben a Vígszínház egykori direktora emlékére alapított Harsányi Zsolt-emlékdíjjal ismerték el. 2017-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, és ebben az évben megkapta a Radnóti Miklós antirasszista díjat is. 2019-ben Budapestért Díjjal ismerték el.
Nyitókép: Keleti Éva Kossuth-díjas fotóművész Élet/kép című retrospektív kiállításának sajtóbejárásán a Műcsarnokban 2019. december 10-én. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
