A hazai rockzenetörténet legfontosabb eseményeit és szereplőit, valamint a hatvanas-hetvenes évek könnyűzenéjét mutatja be a Képes Krónikák kiadásában és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most megjelenő Magyar Rocktörténet első kötete. A képregény Kántor Mihály szövege alapján, Futaki Attila szakmai irányítása mellett, Szabó Csaba és Fritz Zoltán rajzaival, valamint Jávorszky Béla szakmai lektorálásával született.
Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó vezetője kiemelte, több mint száz zenész elevenedik meg a képregény lapjain, s közülük sokan meg is jelentek a bemutatón. A képregény következő része jövőre várható, amelyben a nyolcvanas és kilencvenes évek ikonikus alakjai elevenednek majd meg. Minden évtized bemutatásáért más rajzoló a felelős, változnak a színek és formák, ahogyan a zenei stílusok is.
Németh Levente, a kiadó munkatársa színpadra hívta a rajzolókat, Szabó Csabát és Fritz Zoltánt, Kántor Mihályt, aki a képregény szövegéért felelt, valamint Pénzes Máté zenészt, aki rengeteget inspirálódott a korszakból. Nem teljes a leltár az ötletgazda, Futaki Attila nélkül, aki nem tudott jelen lenni az eseményen. Futaki Attila nemcsak a hazai, de a nemzetközi képregényvilágnak is megkerülhetetlen rajzolója. Ő kérte fel Kántor Mihályt a képregény történetének megírására.
Szabó Csabát is régi ismeretség fűzi a rajzolóhoz. Ő felel a képregényben a hatvanas évekkel foglalkozó fejezetért. 2017-ben egy tanfolyam keretében vett részt Futaki képregénykurzusán, ahol felfigyelt a munkáira. Amikor megkereste a Magyar Rocktörténet gondolatával, azonnal igent mondott. Bár közelebb áll hozzá a hetvenes-nyolcvanas évek lepusztult vizuálja, minél régebbi időszakot akart választani, hogy el tudjon távolodni a korszaktól.
Ő és Fritz Zoltán ugyanazt a próbamunkát kapták: meg kellett rajzolniuk egy Beatrice-koncertet. Ezzel kapcsolatban Fritz Zoltán elmesélte, nála a rajzolási szakaszokat általában egyéves kutatómunka előzi meg. Ebben az esetben például ügyelt a történelmi hitelességre, és bár a fekete-fehér koncertfotókon nem látszik, utánajárt, milyen színű gitárokon játszottak a zenészek. Eredetileg mind a négy évtizednek külön kötetet terveztek, a francia képregényhagyománynak megfelelően 48 oldallal.
A kiadó nem titkolt szándéka, hogy a nosztalgiázáson túl bevonják a legfiatalabb olvasóközönséget is. Pénzes Máté zenésznek különösen fontos ez a korszak: formációja, a Pénzes Máté és a Zseb idén feldolgozta az LGT 50 éve megjelent Bumm című lemezét, a borítót pedig ugyanúgy Kemény György tervezte, mint korábban az LGT-nek.
Nemcsak itt ér össze a múlt és a jelen, hanem a képregényben is. Kántor Mihály a cselekményt a kétezres évekkel indítja, amelyben a főhős visszaemlékezik először a táncdalfesztiválokra, a beatkorszakra. Ehhez az író korabeli tévéfelvételeket tanulmányozott, valamint lapunknak elmondta, hogy a korszak szlengjeiről szüleit kérdezte, régi filmekből igyekezett ráérezni a korszak nyelvére. Fritz Zoltán is rengeteg zenét hallgatott ráhangolódásképp, beszélgetett zenészekkel, de alapvetően a gyerekkori emlékekből építkezett.
A képregény a készítők szerint jó formátum lehet arra, hogy a fiatalok megtalálják magukat a történetekben. Pénzes Máté zeneiskolában is tanít, és azt tapasztalta, kevés fiatal hallgat tudatosan zenét, vagy keresi saját stílusát. A kötet így löket lehet akár a következőkben az önálló zenei felfedezésekhez is.
A bemutató végén a képregény megelevenedett: Zalatnay Sarolta visszaemlékezett arra, édesanyját megszólták amiatt, mert vendégül látta lánya „csöves, hippi barátait”. Édesanyja azzal védekezett, hogy mindegyikük híres zenész lesz majd egyszer. Ezt igazolja a Magyar Rocktörténet, amelynek lapjain ezek a különös alakok mind felbukkannak. A megjelent zenészek mind egyetértettek abban, milyen megtisztelő gesztus ez, hiszen mindannyian rajongtak a képregényekért fiatalként is.
Nyitóképen a Magyar Rocktörténet című képregénysorozat első kötete a Magyar Zene Házában december 5-én. Fotó: Hegyi Júlia Lily
