 |
|
Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel (1937)
|
Rövidre szabott életében Vajda Lajos a magyar avantgárd művészileg legmaradandóbb életművét alkotta meg. Ahogy Berecz Ágnes művészettörténész, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának munkatársát írja az 1941-ben elhunyt művészről: "Ma már tudjuk, hogy Vajda művészete nem a magyar absztrakt festészet vagy az avantgárd, hanem a nyugati művészet magnum opusa. Azé a magát egyetemesnek tételező nyugati kultúráé, amely Vajda halálával szinte egyidőben ért véget. Amikor Vajda 1940 nyarán, a Szentendre feletti hegyen, szénnel csomagolópapíron életre keltett démonjaival viaskodott, a Párizst megszálló németek elől menekülő Walter Benjamin a történelem angyalával tette ugyanezt."
Vajda művészbarátaival egy olyan egyetemes és az egész világnak szóló művészeti programot vázolt fel és kezdett el megvalósítani amilyet a zenében Bartók és Kodály hozott létre és valósított meg, ezzel megváltoztatva a "modern" világ zenei ízlését.
A tárlat anyaga a főiskolás művek után minden periódusból - konstruktív, szürrealista, ikonos, maszkos és absztrakt - jelentős alkotásokat sorakoztat fel. A magyar, amerikai, svéd, svájci és francia magángyűjteményektől kölcsön kapott képek között szerepel egyebek mellett a Szerelmespár című montázs, a Barátok 1937-ből, a Maszk fehér kontúrral, az Őstermészet és a Lebegő házak ugyancsak 1937-ből.
Vajda Lajos 200 műve decemberben a Magyar Nemzeti Galériában lesz látható, majd 2009-ben az amerikai magyar évad keretében Washingtonban állítják ki alkotásait, hogy aztán Antwerpenbe utazzon a tárlat.
