Napjaink modern köztársaságának eszméjét az 1848-as, 1956-os, 1989-es köztéri események, vagyis az akkori forradalmárok utcai megmozdulásai, "utcai aktivitása", tiltakozásai, tüntetései alapozták meg. Következésképpen a köztársaság eszméjének "vizuális nyelve" sem lehet pusztán a történelemkönyvek lapjairól ismert, tablószerűen megjelenő, ezerszer látott, kanonizált szimbólumrendszer újra- és újraidézése. Ezek az átvitt értelemben használt vizuális jelek, jelképek ugyanis a történelemi események óta elmúlt idő során óhatatlanul egyre formálisabbá váltak. Sőt! A rendszerváltás, vagy éppen Magyarország Unióba történő belépése óta, maga a szabadság, függetlenség és köztársaság eszméje is a mindennapok gyakorlatának részévé transzformálódott. A szabadság megléte mostanra tény. A hétköznapok gyakorlata. Mára már távolról sem egy megszállt ország polgárainak hőn óhajtott, távoli vágyképe. Főképpen igaz ez a fiatalabb generációkra, akik egy szabad, független ország polgáraiként látták meg a napvilágot, akik egy szabad ország polgáraiként nőttek fel. Az ő számukra a legnehezebb hiteles formában elbeszélni azt a történelmi tényt, hogy a szabadság nem evidencia, hanem tett. A 485689 - A Szabadság útja köztéri design koncepció tehát megfordítja az ilyenkor szokásos logikát. Nem egy hagyományos, ám mára kissé kiüresedett, megkopott jelentésű jelképrendszerrel öltözteti fel a várost, hanem hétköznapi, urbánus jeleket, formákat és tárgyakat helyez át jelkép státuszba. A rutinszerűen alkalmazott, egyre kiesebb jelentőségű ünnepi köztéri dekorációs klisék alkalmazása helyett a város élő szövetéből idéz meg részletek. Így válik a hirdetőoszlop, a kettes villamos, a villamos megállók flaszterja, vagyis a város tere szimbolikus értelmű átirattá. Az élő, urbánus köztér, ezzel a beavatkozással hiteles történelmi emlékhellyé alakulhat át. Továbbá a 485689 - A Szabadság útja "public design" elképzeléssel az állami ünnepet rutinszerűen kísérő, szépen lassan közhely szintre üresített gondolatok (szabadság - szerelem, respublika, önrendelkezés, polgár, stb.) is új kontextust, új értelmezési szempontokat nyernek. A koncepció jelképe A koncepció izgalmas, talán az egyik legerőteljesebb részlete egy ?vonalkód? szerű alakzat grafikai képe. A jel szándékoltan provokatív. Szikár fekete-fehér függőleges vonalak, a 485689 számsorral. Az eredetileg könyvtári, raktári, irattári, majd kereskedelmi azonosító jelként is szolgáló ?grafikai objektum? kiszakadva kontextusából elveszíti eredeti funkcióját is. Vagyis átkerülve a történelmi emlékezés városi közegébe, végeredményben, a történelmi emlékezet jelképévé válik. Szemben a megcsontosodott, jelentésekkel óhatatlanul is agyon terhelt hagyományos történelmi szimbólumokkal, ez a jel nyersessége folytán gondolkodásra inspirálja a befogadót, a városi polgárt. Egyéni értelmezési szempontokat hív elő, amivel aktív részesévé teszi az ünneplő városlakót az emlékezés folyamatának. A megemlékezés ugyanis nem a történészek, de még csak nem is a politikusuk privilégiuma. Egy ország múltjának kollektív emlékképei (Petőfi Sándor hajadonfőt a Múzeum-kertben, a tankokkal szétlőtt Ferenc körút képe, a "Nagy Imre újratemetés" katafalkjának képe, stb.), mindig az ország polgárainak, az egyéneknek a privát emlékképeivel egészülnek ki, válnak élővé. A "vonalkód" ezt az egyéni, személyes viszonyt kívánja előhívni a befogadóból. A koncepció A 485689 - A Szabadság útja köztéri történelmi aktív emlékhely design koncepció a köztársaság létrejöttének három meghatározó eseményét mutatja be főként kortárs közéleti személyiségek interpretációjában. A megkérdezettek arról mesélnek, hogy mit jelent számukra a szabadság, a szabad élet. A koncepció célkitűzése, hogy a régmúlt történelmét és a magunk jelenkori történelmét ne egymástól elszigetelten látassa, hanem mint egy állandóan lüktető ?organizmust?, amelynek mi éppannyira részesei vagyunk, mint a szobortalapzatokon álló, a könyvekbe bemutatott, vagy az archív filmhíradóban látható emberek. A koncepció célja, a három történelmi momentum megszokottól merőben eltérő megmutatása. A "másfajta" emlékezés. A 485689 köztéri design koncepció egy olyan városi szituációt teremt melyben kézzelfoghatóvá válik a történelem, aktuálissá téve annak tanúságait az egyes ember mindennapjainak vonatkozásaiba. Vizuális képében, látványelemeinek kialakításában modern, ezzel is segítve a társadalom minden korosztályát abban, hogy aktív részvevőjévé válhasson az egész napos megemlékezésnek. A 485689 - A Szabadság útja köztéri történelmi aktív emlékhely koncepció vizuális kommunikációját alapvetően a mozgás, pulzálás, végtelen folytonosság, az állandó történés, változás minél erőteljesebb érzékeltetése határozza meg. A terv az, hogy Budapestnek ez a frekventált helyen lévő területe a három esemény ünnepének bizonyos értelemben állandó, bizonyos értelemben visszatérő helyszínévé váljon. Tehát az év során több alkalommal is a város legfontosabb ünnepeinek színtereként funkcionáljon. Koncepció elemei A 2-es villamos sínpálya szakasza A 2-es villamos és annak vonala, összefogó elemként teremt állandó kapcsolatot a különböző történelmi események, azaz a koncepció különböző helyszínei között. A sínpálya egy rövid szakasza, amennyiben erre az időjárás lehetőséget ad, a 2005. március 15.-i rendezvény idejére kísérleti jelleggel speciális zöld növényborítást kap. A terv az, hogy amennyiben a kísérleti szakasz beváltja a hozzá fűzött reményeket a 2005. Október 23.-i ünnepségre a teljes pályaszakasz kerüljön beültetésre, az erre a célra nevelt speciális növénytakaróval, mely remélhetőleg ettől kezdve hosszú időre varázsolja majd zöldé a 2-es villamos vágányát a belvárosi Duna parti szakaszon. Villamosok A 2-es villamos szakaszán közlekedő szerelvények némelyike az esemény idejére matricaborítást kap. A felmatricázott villamosok a 485689 designkoncepció témáját adó történelmi események jelképeivé alakulnak. A villamosok olyan elemek szimbólumai lesznek, melyek mindhárom történelmi eseményben meghatározó szerepet játszottak. Ilyen elemek a tömeg, az áldozatok, a hősök, stb. A különböző állomásokra érve, a pályán egymás mellett elhaladva mesélnek az eseményekről, utalnak azok létrejöttére, létrejöttük azonosságaira. A pályán folyamatosan mozogva új összefüggéseket, jelentéseket teremtenek. Mellettük állva, vagy a Duna túlpartjáról nézve őket, mindig más és más képet mutatnak, másfajta vizuális elemként működnek, és inspirálnak szabad asszociációra. A villamos megállói Budapest belvárosának két fontos megállója, a Lánc híd pesti hídfőjének két oldalán, a Roosevelt és az Eötvös téri villamosmegállók. Ezekben a megállóknak az utcai felületei, a 485689 - A szabadság útja közéri design koncepció részeként különleges grafikus díszt kapnak. Feliratok, idézetek, Eötvös, illetve Széchenyi arcképeinek felhasználásával, egyfajta monokróm jelként kerülnek a megállók és a sínek közötti átjárók felületeire. Olyanok, mintha nemzeti nagyságaink, az ő szellemüknek az árnyképei vetülnének a pesti flaszterre. Duna Corso Az Eötvös tér és a Március 15. tér között húzódó sétálóutcán speciális média hengerek kerülnek felállításra. A hengerek óriás felületein főként kortárs közéleti személyiségek mesélnek arról, hogy mit jelent számukra a szabadság, a szabad élet. A hengerek palástjára nyomtatott, illetve vetített formában kerülnek fel a megkérdezettek portréi, és gondolatai. A hengerek egyenként körülbelül 1,50 méter átmérőjűek, és körülbelül 5 méter magasak. Ezek a furcsa óriások folyamatosan saját tengelyük körül forogva teremtenek különleges hangulatot. Minden henger saját hangszóróval van felszerelve. Mellettük állva hallható lesz a portréképen szereplő személy személyes monológja a szabadság eszméjéről. A hengerek között sétálva pedig, egyszerre több henger hangját is egymásba mosódva hallva, beszélgetésnek, párbeszédnek tűnő morajlássá válnak a monológok. Az egész napos rendezvény végén, az esti órákban a helyszín új arcot ölt, főként az egyedi világítású hengerfalnak köszönhetően. A hengerek közül szintén sötétedés után néhány még aktív felületté is válik, ahol projektorok segítségével a felkért közéleti személyiségekkel készült riportfilmek láthatóak, és hallhatóak. Március 15. tér A Március 15. tér az 1848-as szabadságharc emlékhelye. A vizuális kép főszereplője a téren látható Petőfi Sándor szobor átirata. A ?költő? mintegy lelép a szobortalapzatról, a fejünk felől, hogy képletesen elvegyüljön a tömegben. Közöttünk. Alakja a téren megtöbbszörözve idézi meg a történteket. Petőfi szimbolikus alakjának sziluettjét formázó figuracsoportok a koncepció központi jelképének, a vonalkódnak térbeli megtestesülése is egyben. Az így létrejövő ?Petőfi kódok? felületein korabeli versek, követelésszövegek, liberális manifesztumok kiemelkedő idézetei, korabeli ábrázolások, történelmi személyiségek, látképek, térképek, kitüntetések, jelképek, faximilék láthatóak. Roosevelt tér Az Roosevelt tér az 1989-es események emlékhelyévé alakul át. A Magyar Tudományos Akadémia épülte előtt a kor jelentős eseményeinek fotóiból és dokumentumaiból álló installáció sorozat sorakozik fel. A Március 15. téren álló Petőfi kódfigurák installálásához hasonlóan itt is a vonalkód motívum kerül térbeli formaként bemutatásra. A kódok sziluettje ebben az esetben a magyar címer sziluettjét idézi meg. A rajta látható vizuális anyagot a határnyitás 1989, Nagy Imre és mártírtársainak temetése, Páneurópai Piknik, szoborpark, 1988-1989-es demonstrációk, a szovjet csapatok kivonulása, az első szabad választás, ?négy igenes népszavazás? képei alkotják. Kossuth Lajos tér A tér az 1956-os események jelképes emlékhelye. A Kossuth Lajos téri villamos megállóban korabeli jármű látható, rajta szövegek és képek. A teherautó sziluett a többi történelmi emlékhely installációihoz hasonlóan a vonalkód térbeli megtestesülése. A teherautó felületein az 56?os tömeg képei, szövegek, illusztrációk, illetve Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verse olvasható.
