Aba-Novák Vilmos a XX. századi magyar festészet egyik nagy - ha nem a legnagyobb - alakja. Művészi életútjában a hagyományok tisztelete éppúgy megtalálható, mint a modern, a korszerű. Ízig-vérig európai, mégis száz százalékban magyar alkotóművész. A kiállításra ellátogatók átfogó képet kapnak a XX. századi hazai festészet kiemelkedő alakjáról a páratlan kvalitással alkotó festőművészről Aba-Novák Vilmosról. Tanulmány: Az eszenciális képzőművészet ??A festői nyelvújító korszaknak nagyjából a végén járunk, a következő generációk dolga, hogy hősi korunknak megfelelő hősi eposzok formájában foglalja össze vizuálisan ezt a mi korunkat, hittel és felkészültséggel és soha se felejtsék el Önök, hogy amint a történelemben sem mondta ki senki az utolsó szót, úgy a műtörténelemben sem. Mindnyájan staféták vagyunk.? -Részlet Aba-Novák Vilmos főiskolai székfoglaló beszédéből Nincs még egy ennyire ismert és egyben ennyire ismeretlen művészgéniusza a XX. századi magyar festészetnek, mint Aba-Novák Vilmos. Meghatározó személyiség már saját korában is, és óriási hatást gyakorolt a feltörekvő művészgenerációkra. Életműve, alkotásai, gondolatai, és attitűdje átértelmezésre késztette már a századforduló emberét, a mai kor embere számára pedig éppoly friss üzenetet fogalmaz meg. Ismert művész, hiszen alkotásai, festményeinek, freskóinak rajzainak, vázlatainak jelentős része ismert a közönség előtt. Művei múzeumok megbecsült tételei, freskói számos egyházi és világi épületnek vallásos és heroikus díszei. Ismert gondolkodó, hiszen a társadalomról, az emberről, a művészet aktuális állapotáról, a háborúkba sodródott, válságokat megélő korról, az individuum szakrális determináltságáról soha nem titkolta véleményét. Ugyanakkor ismeretlen művész is. Szakirodalma, életművének feldolgozása majdnem teljes, jó néhány kiállításon ismerhette meg a közönség alkotásait. Élete, életműve nyitott, mégis Aba-Novák Vilmos a mai napig tartogat meglepetéseket. Bizonyíték erre a közeli múltban előkerült, 1929-ben festett, cirkuszi témát feldolgozó nagyméretű festménye. Grandiózus, hősies, összetett filozófiai tartalmú, játékos, bohém festményei, már megszületésükkor utat találtak a közönséghez. Aba-Nováknak azonban van egy intim, szemérmes, féltve rejtegetett arca is. Ezt az arcát ? bár bemutatására többen tettek kísérletet ? kevésbé ismeri a közönség. Nagyszabású mesteri alkotásait szinte körbe ölelték a finom és biztos vonalvezetésű rajzai, tanulmányai, vázlatoknak nevezett, de annál sokkal összetettebb és mélyebb tartalmat is rejtő grafikai munkái. A művésznek ez a különleges arca idáig rejtve maradt, ennek a titoknak a fellebbentésére vállalkozott a művész születésének 110. évfordulója alkalmából a Volksbank Galériában megrendezésre kerülő kiállítás. A tárlat teljes körűen mutatja be Aba-Novák Vilmos életének legfontosabb stációit. Festmények, freskótervek, rajzok és személyes tárgyak engednek betekintést a korán elment nagy művész hátrahagyott kincseiből. Íme az ember? Aba-Novák Vilmos 1894. március 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Apja Novák Gyula, édesanyja a bécsi születésű Waginger Róza. E szülők házasságából három gyermek született: Gyula, Vilmos, Mária. Vilmos születése idején a budai Pálya utca 4. alatti, régi, egyemeletes, úgynevezett Zettl-féle házban laktak. Aba-Novák dédapja, Ritter Eduárd népélet-, és történeti képfestő, aki az osztrák zsánerfestészetben meghitt hangú elbeszélőkedve révén kapott szerepet. Ritter Eduárd másik ágon született dédunokája, Zawischa Vilmos, osztrák festő volt. Waginger Helén, Aba-Novák nagynénje otthoni festő, filmszüzsé író, muzsikus. A művész édesanyja a család emlékezése szerint bohém kedélyű, szórakoztató, de főleg erős egyéniségű volt. A család Budát választotta lakóhelyéül. A ház, amelyben született ódon és szigetszerű, kétfelől utca övezi, úgy hat, mint egy darab vidék a városban. Fala kívülről szürke, hűvös, de belül az udvar sárga, a nap körülvándorol rajta. Az emeleti nyitott folyosó igen keskeny, a lakások ajtajai sűrűn sorakoznak. Onnan letekinve a gyerekszemnek tekintélyes távlat nyílott. Aba-Novák első ?műalkotásait? 1903-ban, kilenc éves korában festi, az egyik egy akvarellel színezett rajz, témája egy vasúti bakterház, a másik ?Pusztai tanya? címet viseli. Tizennyolc esztendős koráig jövője egyetlen értelmének a festést tartja, tudatosan készül a főiskolára, Reissig Adolf rajztanár készíti őt fel. Az Aba előnevet is tanárától kapja. 1915 május végén bevonul, négyheti frontszolgálat után jobb váll-lövéssel megsebesül, majd ismét a frontra kerül. A háborút követően 1918 novemberében a József Műegyetem rajzi tanszékén állást vállal, majd egy évvel később mindentől és mindenkitől függetlenül rajzolni kezd. Ezekben az években készült korai munkák avatott festőt ígérnek, fel-feldereng benne egy új, egy modern formanyelv, amely a naturalizmustól eltéríti művészi útját. Ezekben az években tűnik fel képzeletének mítoszteremtő hajlama, heroikus, romantikus képzettársítások jelennek meg alkotásaiban. A kompozíció-, és formaproblémákon keresztül a hangsúly immár a tartalom felé fordul, a figurák a mondanivaló szolgálatába állnak. Az életrajzi adatokból kitűnik, hogy 1922-ben, amikor ismét beiratkozik a főiskolára - Olgyai Viktor növendékeként ?, figyelmét a grafikai műfajok és a rajzolás köti le. Elmélyül grafikai tudása, előrelép tartalomábrázolás tekintetében. Ennek később monumentális falfestészetében veszi hasznát. Tömegjelenet, kompozíció, fényhatás egyre inkább azt a szerepet töltötte be Aba-Novák témái mellett, mint a dallamhoz a kíséret. Ezek idomultak egyetlen és ellenállhatatlan belső óhajához, az emberi érzésvilág szárnyaló, szuggesztív kifejezéséhez. Ez idő tájt lázban égett és alkotott, és ezt a lázat bensejének eseményei hozták felszínre. Íme a művész? 1925-ben elnyerte a Szinyei-társaság díját, következő év tavaszán Itálián és Svájcon keresztül Párizsba utazik. Megmerítkezik az európai festészetben, végigelemzi a nagy elődök alkotásait. Művészete árnyaltabb lesz, kezd kiteljesedni. Tevékeny résztvevője a 20-as évek alkotói küzdelmeinek, aktív szerepet vállal abban, hogy a magyar képzőművészetbe újat hozó alkotók és alkotások nagyobb figyelmet kapjanak. Mélyen hisz abban, hogy a festészet alapja nem lehet más, mint a korszerűség. Hitvallásának helyességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Malcolm Vaughan ? New York-i műkritikus 1941-ben ? egy könyv bevezetőjében a kor hat legnagyobb mestereinek művészi egyénisége között említi. A hat mester: Matisse, Picasso, Diego Rivera, Aba-Novák, Derain, Rouault. 1929 januárjától tizennégy hónapon át római ösztöndíjas. Művészetének kiforrottságát, eredetiségét és korszerűségét Gerevich Tibor, a Római Akadémia szellemi szervezője akkoriban a következőképpen jellemzi: ?Tökéletesen megőrizte a magyar művészi képzeletben gyökerező egyéniségét, s technikája, tüzes színlátása is teljesen eredeti. Nem modort, nem külső formákat lesett el a régi olasz mesterektől, hanem elveket szűrt le az olasz művészet megújítóinak, Giottónak, Masacciónak, Piero della Francescának művészetéből. Útmutatásaik nyomán, de őket nem utánozva támasztotta fel korszerűen a magyar freskófestészetet.? Az inspiráló római élmények után hazatér, filmtervezetet készít, festékgyárban vállal munkát, Pátzay Pállal közös kiállításra készül az Ernst Múzeumban és festőiskolát alapít. Szerződésében kiköti, hogy a tanítás szellemébe, munkatempójába beleszólást nem enged. Növendékeinek képességeit szabadon hagyja kibontakozni, gondosan ügyelve arra, hogy tehetségük erőssége, sajátos jellege, a nekik megfelelő festészet irányából táplákozhassék, ahelyett, hogy ?el-aba-novákosodnék?. Nem epigonok nevelésére törekedett, nem is egyes régi vagy újabb kori külországi mesterek követésére biztatta őket, hanem egyéniségük kifejtésére. A kiteljesedés A 30-as évek elején átértékelődik Aba-Novák Vilmos életműve, festészete kiteljesedik. Megtalálja igazi hangját és karakterét, már nincs olyan feladat számára, amelynek megoldása lehetetlen lenne. Tobzódik a témákban, művészete már nem csak filozófikus, hanem a játékosság és bizonyos fajta groteszk humor kerül előtérbe. Ennek legjobb bizonyítékai cirkuszi és vásári témái. Folyamatos kapcsolata az Alfölddel, elsősorban Szolnokkal elmélyül. Egy érzékenyebb technika felé fordul, képein előtérbe kerülnek a rajzos megoldások. Erről így ír: "Az impresszionizmus a színdelírium jegyében fogant és élt, ami közben a fekete-fehér igény elsikkadt! Holott: a nap és éj ? sötét-világos, állandóan ható tényezők, ősi beidegzettségek: nálam elsőrendű igények vizuális életemben." Kivételesebbnél kivételesebb képeket alkot tömegjelenetek, falusi témák, muzsikusok, körmenetek elevenednek meg vásznain. Színek és formák, karakterek és történetek örvénylenek. Mondanivalója a végletekig összetett és végtelenül egyszerű is egyben. E mellett kiteljesedik nála egy intimebb és lényegretörőbb vonal is, lírikus portrékat alkot családjáról, barátairól, művész kollegáiról. Lehetőséget kap arra, hogy a benne örvénylő monumentális víziókat freskókon valósítsa meg. Magán és világi, valamint egyházi megrendeléseket teljesít, de olyan módon, hogy szuverenitása, eredetisége, a művészetbe vetett hite soha sem csorbul. Emiatt a sajtóban többször is össztüzet zúdítanak rá, a rendkívüli kvalitás az, amivel a középszer nem tud mit kezdeni, rajongói, támogatói és persze saját harcos és következetes kiállása elvei mellett már nem engedik, hogy háttérbe szoruljon. Tudat alatt megérzi, hogy az élet nem ad neki esélyt a békés öregkorra. Az életút tragikusan korán a végéhez közeledik - ezt akkor még Aba-Novák csak sejti. Egyre inkább felfokozott állapotba kerül és egyre nagyszerűbb műalkotásokat hoz létre, művészete esszenciálissá érik. Elkészülnek Szegeden a Demeter-torony falfreskói. Az ide készített nagyméretű vázlatai, a Szent Erzsébet oltárterv 1932-ben a páduai Nemzetközi Egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmét nyeri el. Kétségtelen, hogy a hazai egyházművészetben ezek a művek forradalmat jelentettek, már csak azért is, mert az Aba-Novák-féle megfogalmazás a modern magyar képzőművészet profán berkeiben is váratlanul erős volt. 1933-ban hozzákezd a jászszentandrási plébániatemplom faliképeihez, majd állami megrendelésre elkészül a szegedi Hősök Kapuja. A párizsi világkiállításra készíti el a magyar pavilon dísztermének képeit. 220 négyzetméternyi falfelületen mutatja be a francia-magyar kapcsolatokat. Ez, a párizsi világkiállításra két és fél hónap alatt elkészült, Grand Prix díjat nyert műalkotás meghódította a kiállítás közönségét. Székesfehérvárott történelmi faliképet készít, ezzel egy időben Pannonhalmán az István Kápolna freskóihoz kezd hozzá. Ekkor készül el a pécsi temetőkápolna, a sikondai és csornai templomok faliképei, megfesti a városmajori templom mennyezeti és szentélyképeit. Olaszországi és varsói kiállításra pannókat készít. 1938-ban jelentkeznek közelgő betegségének tünetei, fokozott erőfeszítéssel, mondhatni embererőt meghaladó ütemben végezte a szimultán munkákat, belső lázát, izgalmát állandóan jégdarabok szopogatásával csillapította. Ez időben írott leveleiben kicsendül vállalkozásainak felismert súlya és jelentősége: "Ne feledjék el, hogy minden munkámban vég nélkül tékozlom magam szerte... jól tudom, hogy mauzóleum freskóim minden értelemben vett kreációk... hogy valójában mit adtam, azt csak én tudhatom, Önök idővel majd részben fogják ezt felismerni." 1941 őszén, tragikusan fiatalon hunyt el. Mondják, hogy a ?lezuhanó? ember halála előtt iszonyú sebességgel végigcikáznak a legfontosabb emlékek. Aba-Novák Vilmosban az emberi arcok jelentése cikázik át, elkészül az Álarckészítő című festménye, mely átadja nekünk a kulcsot életművének titkához. A mesterember műhelye maga az élet, amely az emberek érzelem- és gondolatvilágának kifejezését készíti. Az ember annyiban él, amennyiben érezni tud, s a művész annyiban művész, amennyiben ezt az érzésteljes életet ki tudja fejezni. Az álarckészítő gondterhelt, mert nem csak mesterség-, hanem titoktudó is. A lélegző életmű A két világháború közötti képzőművészet nagyjai ? Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Rippl-Rónai ? energiájuk zömét fordították a modern művészeti nyelv kialakítására. Az új forma régi tartalmat, szellemet is támadott, s Aba-Novák alaposan kivette részét a harcból. Eleve kivonta magát a puszta motívumkeresés kényelmi helyzetéből. Művészpályájának elején Aba-Novák Vilmos nem sok eséllyel foghatott hozzá művészi programjának megvalósításához, mert bármily "bővedje volt is az izmusoknak" az ő tartalmi, formai törekvései mindezek szabályaira rácáfoltak, s ezzel egyszerre többféle vezető csoporttörekvéssel és ezek közönségével került szembe. Az ő stílusa számára a "római iskola" is mondvacsinált keret volt, mégis az egyetlen eszköz, melynek csoportjellegétől stratégiai támaszpontot, hivatalos menlevet kapott életműve szabad kifejtésére. Mivel a saját kora közízlésének ellenállásába gyakran beleütközött, eredményei a ma számára kétarcúak. Elmúlt problémákat is tükröznek és jövendőbeliekre is utalnak. Egyfelől lezárultak a korral, másfelől új perspektívára nyíltak az új korral. A nagy életművek némelyikéből árad csak az a fajta életigazság és elevenség, amely fölébe tud kerekedni a múló stílusjegyeknek, változó ízlésnek, olyannyira, hogy késői korokban is azt érezzük, ez a festmény tegnap készült, lélegzik. A továbbélésnek, a halhatatlanságnak e legfőbb záloga benne rejlik Aba-Novák Vilmos festészetében. Életművéről a következő generációk egyértelműen ítéltek, mind a művészettörténetben, mind a közönség körében több évtized óta egyöntetű a vélemény: művészete rendkívüli. Nem véletlen, hogy jelentős múzeumok és magángyűjtemények megbecsült darabjai az Aba-Novák alkotások. A kiállítást rendezte, a katalógust szerkesztette, a szöveget írta - dr. Supka Magdolna monográfiájának felhasználásával - Bretus Imre, Duna pArt Galéria Vác. A kiállítás helyszíne: Volksbank Galéria - 1126 Budapest, Istenhegyi út 40/A A tárlat megtekinthető: 2004. március 16. - május 2. között
