Ahol az ötlet születik

A Designed in Poland kortárs ékszerei az emeleti díszteremben és a szellemes című Unpolished bútorai, formatervezési bravúrjai, anyaghasználati gegjei a földszinti galérián ugyanabból a forrásból táplálkoznak, a kidolgozottság, a termékké válás más-más szintjén. Míg a borostyánból, ezüstből, papírból, gyöngyből, kőből, vagy akár újrahasznosított műanyagfoszlányokból formált ékszerek egy koncentrált gondolat tökélyre vitt megvalósulásai, a földszinten bemutatott tárgyak, a felfújt csomagolópapírból eszkábált kanapé, a farönkbe süllyesztett rádió, a joghurtos poharakból, műanyag dobozokból komponált csillárok és a többi, rendkívül szellemes tárgy egy-egy ötlet születését mutatják. Nevezhetjük ezeket prototípusnak is, de sokkal inkább egy kísérlet, egy találkozás nyers vázlatainak mondanám.

A kurátorok, Agnieszka Jacobson Cielecka és Paweł Grobelny harmadik éve utaztatják körbe Európában az Unpolished mindig kicsit változó, de azonos koncepcióval összeállított anyagát, ezzel jelzik, hogy a lengyel designban a fiatal tervezők igazi progresszív és erőteljes energiákat halmoznak fel, érett gondolatokat arra, hogy betörhessenek az európai élvonalba. Ritkán van szükségük bonyolult technológiai háttériparra. Ehelyett a kézműves tudásra és a lengyel gazdaságban régóta ismert, kis műhelyekben kivitelezhető eljárásokra támaszkodnak: a rétegelt lemez hideg megmunkálására, az asztalosság, a fémművesség, az égetett kerámia tradícióira. De hogy ezekből képesek újat, meghökkentőt, egyszerűségében is találó, egyedi tárgyakat és műfajokat létrehozni, ez maga a lengyel design ereje. A két kiállítás anyagából úgy tűnik, hogy a magyar tervezőknél sokkal kevésbé számítanak az ipar nyitottságára, viszont előnyt kovácsolnak a home-made kivitelezésből: a legvégső határokig kiélvezik a totális alkotói szabadságot.

Ez a szabadság gyakran a használati tárgyakba vitt humorral, az anyag kínálta lehetőségek egyedi kiaknázásával párosul. Az ékszerkiállítás anyagában Ela és Marek Pawłowscy borostyánkő-ezüst kombinációi például többféle szépségfelfogást visznek ugyanabba a tárgyba, a klasszikus és a funkcionális esztétika egy ékszeren belül is kapcsolatba kerül. Ewelina Bocia a könyv iránti nosztalgikus vonzódást alakítja ékszerré, Pawel Kaczyński növényi formái már az anyagtalanság határán járnak, Jacek Ostrowski rendkívül szellemes módon dekonstruálja az ékszer fogalmát.

A designkiállítás sokkal egységesebb, színvonalát és felfogását tekintve is. A csomagolóanyagok alkalmazása, a természetes erodálódás megjelenítése a tárgyakon, az átmenetiséget, a változást hangsúlyozza, a lezárt, tökéletes megoldások helyett a nyitott, bármerre folytatható lehetőségek széles spektrumát. Ez akár filozófiai iránynak is tekinthető, de a design témájában mindenképpen a gondolkodás alapja. Ehhez képest a természetközeliség, az újrafelhasználás, a technológiai puritanizmus csak kiegészítő értékek. A nyitottság az ösztönző erő, ami a tervezőktől indul, és aminek a célja nem is a termék, a tárgy létrehozása, hanem azon keresztül a közönség, a tárgyhasználók gondolkodásmódjának megnyitása.