A téren az Ybl Miklós tervezte egykori Budai Takarékpénztár hűlt helyére ősszel újabb tervpályázat zajlott le. Vele szemben állt évek óta üresen a Lánchíd ügyeit a megépítésétől kezdve intéző Lánchíd Társaság klasszikus szépségű neoreneszánsz palotája, közigazgatási intézményként végképp lehasználva. A házat szintén Ybl tervezte, homlokzati sarokrizalitjaival méltóságos harmóniával uralta a hídfő környékét. Alaprajzi elrendezése példát mutatott a város építkezéseihez, itt született meg az a belső udvaros, oszlopos, függőfolyosós rendszer, ami ma is jellemzi Budapest házait. Ablakai a Margitszigettől a Lágymányosi-hídig belátják a várost, a felső szintekre néz a Vár kupolája. Az építtető társaságon kívül itt működött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, itt bérelt lakást Reitter Ferenc és Podmaniczy Frigyes is: szinte mindenki, aki hozzátett a város fejlődéséhez, ide járt nap mint nap. A '20-as években a földszinten sörkert és kávéház működött, társasági központ és nagypolgári szalonélet zsibongott a híd lábánál.
A rendszerváltás után megürült ház helyreállítása 1996-ban kezdődött, de csak 2004-től, az új tulajdonos irányításával fordult komolyra. Ekkor dőlt el, hogy az épület luxuskörülményeket kínáló irodaház lesz, kevés bérlő számára, hatalmas terekkel, a városnak is nyitott étteremmel, szalonnal, kulturális programokkal. A tartalom hozta a helyreállítás karakterét is: az épületet Ybl eredeti tervei szerint rekonstruálták (építész: Egyed András). A különbség mindössze annyi, hogy a karcsú trapéz alakú aula acél-üveg nyeregtetőt kapott, és kialakítottak egy harmadik emeletet is - a Duna felé itt nem engedett ablakokat nyitni a műemlékvédelem -, itt az irodák öntöttvas oszlopokkal tartott, franciás eleganciájú folyosó mögött vannak. A legfelső szintre került az úgynevezett panoráma-tárgyaló, ahonnan padlóig érő üvegfal bámul a Víziváros tetői és kupolái között a Margitsziget felé.
Az irodabelsők (belsőépítész: Mádi Krisztina) finom arányú, 5 méteres belmagasságú, neoreneszánsz falburkolatos hatalmas terek a legkorszerűbb technológiával felszerelve, flexibilis falakkal és a bérlők igényei szerinti egyedi kialakítással. Az aula márvány intarziás padlózata, az aranyfüst festésű oszlopfők, az eredeti OTIS-liftek stílusában készült, nyitott liftházban mozgó felvonó, a műmárvánnyal kezelt belső falfelületek, az épület eredeti motívumaival díszített selyemdrapériák és az Operaház csillárjainak másolatai igazi XIX. századi miliőt teremtenek, miközben a falakba, álmennyezetbe rejtett, láthatatlan technológia csúcsminőséget ígér az irodák, illetve a tölgyfaburkolatokba feszített selyemkárpitos földszinti dísztermek konferenciái és báljai számára.
A Dunára néző földszinti térsor a behúzható válaszfalak révén végig egybenyitható. Az irodák is a luxus felsőfokát hozzák, miközben a lámpák, mosdók, csapok Ybl tervei után gyártott hű másolatok. A ház olyan bérlőkre számít, akinek fontos a topminőség is, a múlt atmoszférája is. Az elsők már beköltöztek, de a palota csak májusban nyílik meg teljesen, akkortól várja az étterem, a borszalon és a szivarszoba a polgári létre szomjazó pestieket. Vagy a villamosról bekukkoló kíváncsi pillantásokat, amíg a sín nem fut a híd lába alá, a sötétbe, ahol mindig egy kicsit később gyullad ki a lámpa.
