Akinél a szappan megszólal

Kenedi Erzsébet gyermekkora óta őrzi az őt körülvevő tárgyakat, mintegy biztosítva ezzel a későbbi rekonstrukció lehetőségét. 1993 óta szappanból készít kisméretű, faragott tárgyakat, s hol azok belsejében, hol felszínén helyez el képeket.

A gyermekkori tudat teljes értékű öntudat, amely azonban addig alakul az idő előrehaladtával, míg szinte láthatatlanná nem válik. Az elmúlás mozzanatát minden emlék magában hordozza, hiszen olyasvalakire vonatkozik, aki már nincs közöttünk, vagy egy olyan eseményt idéz meg, amely rég az idők homályába veszett. A konkrét pillanatot kimerevítő fényképpel ellentétben az emlékek valami komplexebbnek a hordozói: hangok, illatok, más érzéki benyomások sűrű áradatából rajzolódnak ki.