A kiállítás anyagának létrejötte tulajdonképpen egészen egyszerű - meséli az alkotó. "Akár a topográfiában: egy repülőgépről vagy műholdról végigfényképezünk egy területet felülnézetből egyszerű térrészletek alapján, gondosan ügyelve arra, hogy a filmsík mindig párhuzamos maradjon a fényképezett felülettel. Jelen esetben azonban a megfigyelt terület azonnal felismerhetővé válik. A képek olyan felületekről készültek, amelyeken magam jártam. Jelen esetben azonban éppen felülnézetben vagyunk. Általában senki nincs ilyen nézőpontban." Alain Paiement, több mint húsz évnyi munkája során lassan tért át a festészetről a fotográfiára és az építészetre, és ez idő alatt a mapping iránti érdeklődése is megmaradt. Vagyis tevékenységének középpontjában a dolgok feltérképezésének folyamata és megvalósulása áll. Kezdeti munkáiban a földre helyezett felületekre felvitt vékony rétegek emlékeztetnek a festészeti és a földrajzi felületek hasonlóságára, ezeken a munkákon mintha a földet látnánk felülnézetből, egy magaslati pontból. Ez a párhuzam később egyre összetettebbé vált munkáiban, és földrajzi kutatásokhoz vezetett. A térképészeti célú leképezési eljárást azután kibővítette három dimenzióra, specifikus terek belsejében készített képsorozatok segítségével. Ebben az esetben a fényképezés olyan, mint egy térbeli jelenség, melynek során az építészeti formák és azok fotográfiai szerkezetbe történőleképezése között különleges kapcsolat alakul ki. A Felszínre bukkanás című sorozatában visszatért ahhoz a kezdetleges földrajzhoz, amelynek hatására a festészetről néhány év alatt áttért az építészeti fotográfiára. Ebben a sorozatban újra képeket készít. Látható még néhány befejezetlen mapping is, amelyekben egyszerre van jelen a rend és a rendetlenség, s amelyeket - a mélyből való felemelkedésre, egy vízből kiemelkedő tengeralattjáróra utaló - közös cím gyűjt egybe. Képeiben különös módon ötvöződik az egyszerű tárgyszerűséget közlő és a művészi világot teremtőfotós szemlélete. Ahogyan az alkotó meséli: "Meghatározott elképzelés szerint haladtam, mégis, a képek készítése közben haboztam, hogy a dokumentarista elveket, vagy bizonyos fotogén tárgyakkal kapcsolatos érthetetlen érzelmeket kövessem. A pillanat hozta őket, egyszerűen csak ott voltak. Nem kerestem. Ez a közös a lakást, autót, gyereket és csapdába esett egeret ábrázoló képekben. Utazóképek. Nem híres vagy emlékhelyek. Csupán esedékességek." A kiállítás helyszíne: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, 1065. Budapest, Terézváros, Nagymező utca 20. A kiállítás látható: 2006. szeptember 19.-november 5. Nyitva tartás: minden hétköznap 14-19 óra, hétvégén és ünnepnap 11-19 óra között
