A parazita .sr című munkámmal 1995-ben kezdtem el foglalkozni, a working space II nemzetközi projekt keretében, mely the genes of architecture alcímet kapta - mondja Kapitány András. - Azokat a jelenségeket kutattuk a számítógép határain belül, melyek szimulálják, hogy miként válik egy építészeti konstrukció szoborrá a számítógép virtuális terében. Ebben a projektben azokat a kifejezési erőket kutattam, amelyek az ilyen fajta konstrukciókat létrehozhatják. A projekt szervezői arra kérték a különböző országok résztvevőit, hogy használják fel bátran egymás munkáinak részleteit és figyeljék meg, milyen irányú változásokat okozhat az idegen testnek a jelenléte. A saját munkámba egy idegen elem beemelése romboló hatást eredményezett, ami abban nyilvánult meg, hogy az általam elkészített épületet egy szétrobbantott törmelékhalmazzá változtatta. Valójában az történt, hogy a számítógép és a 3D animációs program lehetőségeit maximálisan kihasználtam, és így újabb parancsot már képtelen volt végrehajtani. A program minden parancs nélkül vertices pontokat hozott létre /számszerint 9212 vertices-et és 19153 faces-t, ezáltal a gépnek sikerült "önállósítania" magát/ ebben a virtuális térben, és ezeket véletlenszerűen /általam ismeretlen rendszer szerint/ össze is kötötte, ily módon egy teljesen új konstrukció létrejöttének lehettem a szemtanúja. A gépnek parancsokat aduk és a parancsok nyomán ítéljük meg, hogy a gépnek vajon sikerült-e végrehajtania az utasításainkat. mivel csak olyan parancsot képes végrehajtani, ami a programjában szerepel, ezért a gép megpróbál egyértelmű visszajelzésekkel ellátni bennünket felhasználókat arról, hogy sikerült-e teljesítenie a parancsot. ha nem, akkor e sikertelenség rengeteg bosszúságot tud okozni azoknak a felhasználóknak, akiket nem tud elkápráztatni az a fajta kommunikáció, amit ilyenkor egy megzavarodott mesterséges intelligencia képes produkálni. charles babbage /1792-1871/ így írta le a furcsa hurkot, amely szerinte csak akkor jöhet létre, ha a gép belenyúl a saját tárolt programjába és megváltoztatja azt. a furcsa hurkok fogalmában a végtelen fogalma rejtőzik, mivel mi más egy hurok, mint egy vég nélküli folyamat véges módon történő ábrázolása. Sikerült tetten érnem m. c. escher szerkesztési trükkjeit, emellett tovább gondolnom a megmutatott teret. A táblaképeknél használt 75 fokos látómezőt kitágítottam és a végtelenségig fokoztam. az animáció segítségével láthatják, miként csomóztam tovább m. c. escher lehetetlen hurkait a belvedere épületének belsejében. Mivel az építészetet inkább képzőművészeti oldalról közelítem meg, így épületszobrot és nem lakóépületet tervezek ezért át kellett értelmeznem a régi definíciókat, mert használhatatlanoknak bizonyultak az általam használt új környezetben. Épületeimnél szinte lehetetlen függőlegest vagy vízszintes falat találni és előszeretettel használom a kristály szerkezetet /hegyesszöget/, az alapötletet csak egy bizonyos határig érvényesítem, aztán kiegészítem újabb ötletekkel, pótlásokkal vagy éppen kihagyásokkal. Soha nem kételkedem abban, hogy a szétesett részekből összerakható az egész. Olyan építészeti elemek, mint a fal és a mennyezet nálam egybefolyik padlóval és a padlók falak mennyezetek egy folyamatos felületet alkotnak, ami a legtöbb érdeklődőben kétségeket ébreszt, hogy falat, padlót vagy mennyezetet lát éppen. a hangsúly a terek és a tömegek zárt és nyitott kölcsönhatásában rejlik, formai elképzeléseim között gyakran szerepelnek a felületek szilánkosan hasított feltárása, ami egyfajta expresszionisztikus világot jelenít meg. Gyakoriak az íves felületek éles vonalakkal szerkesztett felhasítása melyek a látványt finom eszközökkel koordinálják. Az épület eljátszik a látogató érzékszerveivel mindenkinek saját magának kell kitalálnia, hogy éppen mit is lát, hiszen ez a szobor egy felfedezésre váró épület. Ennek a formavilágnak stiláris változásai minden esetben az építészet és a képzőművészet határterületére helyezett alkotásokat eredményez. A high-tech megoldások sosem látott megoldásokkal bűvölnek el. az új épületszobrok-szoborépületek feltűnőek, akár egy santiago de calatrava hídjai, épületei, mely a beton, és az acél művészi módon való alkalmazásának mintapéldányai. A számítógép virtuális terében szakíthatunk az építészet eddig ismert hagyományaival. Olyan építészetet művelek, amely figyelmen kívül hagyja a gravitációt, statikát, sőt az anyagok szilárdságával-teherbírásával sem törődik. a virtuális térben készült épület képes alakját változtatni, lehet képlékeny, vagy lebegő mely fittyet hány a gravitáció törvényeire. Ezek a lehetőségek bűvölik el azokat a kísérletező kedvű művészeket, akik számára másodlagos szempont a futurisztikus épületek megépíthetősége, inkább egy új építészeti nyelv kialakításán, fáradoznak mellyel a jövő kihívásainak, és követelményeinek lehet majd megfelelni. Folyamatos kíváncsisággal és érdeklődéssel figyelem a körülöttünk végbemenő változásokat melyekre képességemnek, megfelelően próbálok reagálni. A számítógép virtuális tere lehetőséget nyújt, hogy az építészet ne csak kevesek kiváltsága legyen. Az építészet segítségével visszatérhetünk a képzelőerőhöz, és újra teremthetjük a világot akár szilárd anyagok nélkül is, hiszen az igazi vágyak a lebegésről és a gravitáció leküzdéséről szólnak. a létrejött fiktív környezet megteremtésével összekapcsolhatjuk a hétköznapi élet tényeit, és ennek nyomán lehetőségünk nyílik visszavetíteni a külső világra a valóság egy újszerű vízióját. Hasonlóan más művészeti ágakhoz az építészet is a levegőbe kényszerülhet, és végre megszabadulhat kötelékeitől és egy lüktető, örvénylő építészet kialakulásának lehetünk szemtanúi. ez az építészet az időben való változásról és a változtathatóságról szól, majd és így együtt él a valóság változékony természetével. Végre az építészet elsősorban az időről, a mozgásról szólhat és azután a térről, térbeli kiterjedéséről. Ezekből a kísérletekből szeretnék néhány nagyméretű printet bemutatni a kiállításon. A kiállítás helyszíne: N&n galéria, 1065. Budapest, Hajós utca 39. A kiállítás látható: 2006. október 4. - október 16. Nyitva tartás: bejelentkezés alapján bármikor, tel.: 06 1 302-4596, 301-0450, fax: 302-4596, 301-0450 A kiállítás 2006. október 18-tól átköltözik a Millenáris parkba!
