Szinte minden festményén nyomott hagyott az a természeti világ, mellyel gyermekkorában és később is gyakran találkozott. Teljesen elvarázsolta őt a tájban rejlő nyugodt erő, mely a kiegyensúlyozottság és a végtelenség érzetét kelti. Elsősorban Hódmezővásárhely és Hortobágy életképeit festette szívesen. Ezeken a képeken jól látszik a művész kötődése és elkötelezettsége az Alföld iránt. Képeit átitatja e táj szeretete. Ezért is sajátos művészete. Ábrázolási módja tele van érzelmekkel és emlékekkel, melyek sajátosan jelenítik meg a pusztát; például képein az ég felhő nélküli, inkább vékony fátyolként jelenik meg, ami ellensúlyozza a föld részletesebb ábrázolását. Szinte minden fűszálat, tócsát aprólékosan, nagy gonddal jelenített meg. Nemcsak tájképeket, hanem a tájban élő embert, többek között például a csikóst és a juhászt is megfestette, akik nem hősök, mindennapi emberek. Figurái tökéletesen visszaadják azt az életformát, hangulatot, mozdulatlanságot és néhol kiábrándultságot, melyet az ott élők képviselnek. |
 |
| Gubások |
| Kurucz D. István képei láttán az ember belefeledkezik az idő múlásába, elfelejti a rohanó élet gondjait. Alkotásai egy parányi szigetet jelentenek, ahol mindenki megtalálhatja saját nyugalmát. Festményei olyannyira élethűen tárják szemünk elé a táj és közösségének mindennapjait, hogy aki még sosem járt az Alföldön, ezután majd odakívánkozik. Ezek a művek felhívják figyelmünket napjaink legnagyobb kérdésére, természeti környezetünk védelmének problémájára is. Megmutatják ugyanis, hogy mit veszíthetünk, ha nem vigyázunk meglévő értékeinkre, ha természeti világunk megőrzését nem vesszük komolyan. A kiállítás április 18-ig látogatható. |
