(MTI) - A festőket többnyire zárkózott, az alkotás intim folyamatára kényes művészeknek tartjuk. Általában csak akkor engedik idegen szemek elé műveiket, ha már vásznuk nem fogad be több ecsetvonást. Éppen ezért ritka alkalmunk nyílhat augusztus 10-én szerdán délután 16 órától a Dorottya utcai Esély Galériában az ihlet pillanataiban látni három, a világra nyitott festőt, három jó barátot: Naszódi Zsuzsát, Szentandrássy Istvánt, és az amerikai Carl Planskyt.
Naszódi Zsuzsa elsősorban az arcok kutatója: expresszionisztikus hatású portréi gyakran komorak, egész sorsokat ragad meg néhány vonással, fényárnyékkal. Ugyanakkor e komorságban is megleli és megmutatja a szépséget és a reménységet. Tavaly a rákospalotai Leánynevelő Intézet lakóiról készített megrázó erejű portrésorozatot, nemrégiben Ghanában járt és Accrában nyílt kiállítása.
Szentandrássy István a kiváló roma művészt, Péli Tamást és a reneszánsz festőket tekinti - saját szavaival - "mestereinek és vezetőinek". Pélivel együtt részt vett Federico García Lorca: Cigányrománcok című, spanyol, cigány és magyar nyelvű kötetének illusztrálásában és e költemények nyomán további izzó szenvedélyű művek fogantak meg benne. Témái Egyiptomtól Indiáig, a keleti meséktől a vallási tárgyú motívumokig terjednek. Bécsben, New Yorkban, Prágában, Münchenben egyaránt volt már tárlata számos hazai kiállítása mellett.
A New Yorkban élő Carl Plansky kilenc évvel ezelőtt egy kelet-európai utazása során jutott el először Budapestre, és annyira beleszeretett fővárosunkba, hogy azóta minden évben visszatér egy időre. "Itt még nem cinikusak az emberek, hanem nyitottak a jóra, a szépre" - mondta. Élénk színű olajfestményeit rendkívüli mozgalmasság jellemzi. Mint egy amerikai kritikusa írta róla: "Plansky a brutalitást szépséggé, a káoszt világossággá alakítja át".
E három különböző világú, mégis összetartozó művész egy színhelyen mutatja be "élőben" művészetét, a Szilvási Gypsy Folk Band autentikus cigányzenéje közepette.
