Festményei az érzelem és az értelem világán át, több rétegű álomképként hatnak a nézőkre. Mitológiai alapokból táplálkozó műveiben az ókori kultúra ideáljai elegyednek, az olasz reneszánsz nőalakjaival, akik arcuk varázsával megragadnak minket, ahogy idealizált nőalakként tekintenek a messzeségbe, fürkészően keresnek valamit a múltban. Egy-egy boltív, épületrom, térben is álomszerű víziója, amelynek pasztell-kékjében mindig felsejlik egy kis zöldeskék, sárga vagy barna szín, szivaccsal, ronggyal repedeztetve meg a síkok felületét, az épületek falát, mint egy omladozó vakolatot, amelyet mégis szépnek álmodunk Minden képén hangsúlyos számára a madár, mint motívum. Garabuczynál ezek az alapmotívumok, azonban mást hordoznak. A madár szinte párja a nőalaknak A női lélek, a harmónia vetülete. Szomorkás, álmodozó és állandó, mint a Nő maga, aki a Teremtés óta az életet, az érzelmeket, a vágyakat, a szépséget szimbolizálja. Ezért mások az ő madarai. Egy női lélekkel ábrázolt világ az övé, egy igazi festőművésznő lírai víziói. Az általa megálmodott képeken a kék szín összes tónusát használja, és ezt a komplementer sárgák hangsúlyozzák vagy ellenpontozzák műveiben. Ritkán használ harsány színeket mert az ő képzeletvilága igényli a pasztellszínek lágyságát. Festményeiben a Proust-i eltűnt időt keresi, az álmok talaján előhívja képzeletéből és megmutatja vízióit, vászonra festve őket. Rabul ejtve és elvarázsolva a nézőket az értelem és az érzelem síkján. "...Egy kaput szeretnék feltárni az idő rétegeinek jelképes kapuját, ahová beléphet a néző - egy különös, mitikus, titkokat rejtő emlék és álomtöredékből szőtt világba, ahol a színek muzsikája öleli át..." Garabuczy Ágnes Vajda/ArtNet A kiállítás helyszíne: Visual Art Atriumhotel - Bp. V. Roosvelt tér 2. A tárlat megtekinthető: 2004. november 5. - december 2. Kép: Tűnő idő
